- köves -

Mivel a sárkányeregetés eleddig mostohán állt a sportok között, és nem kapott méltó filmes feldolgozást, a jelen mű rendezője régi adósságot törleszt, amikor az akciófilmek dinamizmusával láttatja a magasban ádáz küzdelmet folytató szárnyasokat. A zsineg másik végén, lent, Kabul porában két afgán kiskamasz, Amir és Haszan hajtja-űzi díjnyertes sárkányát: aligha kétséges, hogy amit látunk, az a gyermekkoruk utolsó boldog pillanata. Mindez persze kiderül a kép aljára kiírt évszámból is: 1978; egy évre vagyunk a szovjet tankoktól, és még annyira sem a privát árulásoktól.

Vietnamban nincsen drogprobléma. Nincs hát, jut mindenkinek - állította búcsúbeszédében a Jó reggelt, Vietnam! pergő nyelvű hadi dj-je. A lemezlovast látszik igazolni Frank Lucas karriertörténete is: a kérdéses úriembert a jó minőségű vietnami heroin tette naggyá, és valami hasonlóban utazik Ridley Scott mozija is, amely minden kegyetlenkedésével együtt is igen előnyös színben ábrázolja a vietnami háborúból hasznot húzó harlemi kiskirályt. Persze miért is ábrázolná másmilyennek; Scott filmje egy újabb szál piros szegfű az ismeretlen hollywoodi gengszter sírján: őneki adja meg a végtisztességet az Amerikai gengszter is.

Ahhoz nem kell Bodor Ádámot olvasni, hogy tudjuk, ezeken a végeken mindig nagy késésük van az érsekeknek és az egyéb beígért főméltóságoknak.

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak.

Frank le sem tagadhatná (nem is tagadja), hogy foglalkozását tekintve íróember, és csak evés közben jött neki az étvágy, forgatókönyvírás közben a rendezni akarás.

Amikor Friedrich Wilhelm Murnaunak nem adták oda Bram Stoker Drakulájának a jogait, a filmrendező nem a történet megfilmesítésétől állt el, csak a címtől: így lett az ő vérszívója Nosferatu. A Casablanca jogaival már nem is bajlódott senki, de minek is tették volna, még ha meg is szerzik, csak a bajt meg az örökös öszszehasonlítást hozzák magukra.

Egy sarki pub, ami úgy néz ki, mint egy sarki pub, és két egymást heccelő öregember, akik úgy néznek ki, mint... igen, pont úgy.

A romantikus komédiák és egyes élettapasztalatok tanúsága szerint férfi és nő között nem létezik barátság. Szakértők szerint, kik szóhoz is jutnak e becsapósan szokványosan kezdődő dokumentumfilmben, ember és grizzly közt sem létezhet ilyesféle kapcsolat, az erre irányuló próbálkozások rendre megakadnak a ragadozó nagy medvék gyilkos közönyén.

Sok szó esett mostanában az egykori Pythonok nyugdíjaskilátásairól.

Van a sci-finek egy olyan iránya, ami nem távoli galaxisokba visz el háromezer év múlva, hanem itt játszódik miközöttünk, mondjuk, csak harminc év múlva. Mindössze harminc: még látjuk magunkat öregen, öregebben, még felismerjük, hogy a sarki tejivóból luxusszálló lett, a kocsmából benzinkút. Az ilyen sci-fikben van a spiritusz.

Most már biztos: a pokolba vezető út Woody poénjaival van kikövezve.

A szerző személyében szakmája sztárját, az amerikai filmkritikaírás befolyásos megmondóemberét tisztelhetjük.