Szintén takarító - Scott Frank: A kulcsfigura (film)

  • - köves -
  • 2007. szeptember 13.

Zene

Frank le sem tagadhatná (nem is tagadja), hogy foglalkozását tekintve íróember, és csak evés közben jött neki az étvágy, forgatókönyvírás közben a rendezni akarás.
Azt sem tagadhatja (nem is tagadja), hogy köze van - még jó, hisz ő írta - Steven Soderbergh filmjéhez, az Elmore Leonard könyvéből készült Mint a kámforhoz. Tulajdonképpen semmit sem tagad, és ezzel máris belopja magát a szívünkbe. Hol saját filmjének feledékeny hősét okosítja a történetírás alapszabályairól (mindig a végével kezdd - így a rendezői szócsőként funkcionáló vak szobatárs), hol az operatőre kezét vezeti úgy, hogy a Mint a kámfor piszkosfehér, téli képei kerüljenek a vászonra. Vonzalmát a történetüket önszájukkal elbeszélő hősökhöz ugyancsak nem titkolja; a saját hibájából leszázalékolt egykori sportcsillag, ha sokat nem is mond, de folyamatosan kibeszél a filmből: az elején többnyire a kilátástalan reggelekről, a vége felé inkább egy balul végződött bankrablás tanulságairól morfondírozik. De mit is tehetne az ember, ha reggel hollywoodi krimiben ébred, méghozzá télvíz idején, Kansas Cityben. Naná, bankot rabol, ami annál is kézenfekvőbb, hisz hősünk a banki hierarchia legalján, egy kisváros kisutcájának kisbankjában ügyel a felmosórongyra. Scott filmjében direkte minden kicsire van véve, a sztárok éppúgy, mint az alvilágban betöltött szerepük. Zsebtévé ez, kevés szereplős, kevés helyszínes mini-noir, melyben egyedül az ifjú Chris Pratt szenvedései súlyosak. Valójában a banki meló is (melybe néhány nem túl profi alvilági figura rángatja bele) csak arra szolgál, hogy "feldolgozásra kerülhessen" végre a régi trauma; egy végzetes, nyár esti autókázás. Ha valami felróható Franknek, akkor az, hogy nem hagyja veszni hősét, mert ugyan írt a történetbe egy rossz apát is, ő maga fogadatlan jó apaként terelgeti bajba jutott csemetéjét a vészkijárat felé. A lelkisegély-nyújtás nemes tett, de semmi keresnivalója egy bűntörténetben. Talán e szentimentális szál ellensúlyozására került a filmbe Chrisen kívül egy másik takarító is. A nemes egyszerűséggel csak Csontnak nevezett óriás Viktor, a takarító egyenes ági leszármazottja: egy szótlan kivégzőipari szakmunkás, aki miatt hál' istennek egy percig sem tudjuk igazán komolyan venni magunkat.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.