Mint a lepkegyűjtő - Ivan Klima: Szerelmes nyár (könyv)

  • - köves -
  • 2007. október 4.

Zene

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak.

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak. Egy kortárs cseh szerelemkutató, aki úgy tűzi gyűjteményébe a szerelmi szálakat, mint díszpéldányait a lepkegyűjtő. A téma számos variációját olvashattuk tőle mi is, hol novella-terjedelemben (például Szerelmes beszélgetések, Szerelmes nappalok és éjszakák), hol pedig, mint most is, bő lére eresztve, regény alakban. Klima olvasott író, egyes híradások szerint ott van a legolvasottabb csehek között. Fülszövegekben előszeretettel sorolják a három irodalmi tenor, Hrabal, Kundera és Skvorecky társaságába, ami lehet, hogy puszta reklámfogás, annak viszont, meg kell hagyni, igen hatásos. Ami biztos, és a prágai irodalmi páholyok és eladási mutatók ismerete nélkül is állítható, hogy Klima olvastatja magát, még ha az olvasásából származó élvezet többnyire épp addig is tart, mint maga az olvasás. A szerelmes nyár, minthogy regény, már csak terjedelménél fogva is hosszabb távú, szerelmi szolgáltatást ígér: mélyebb, behatóbb tanulmányozását egy szerelmi viszonylatnak és egyúttal alapos feltérképezését az élhető szocializmus lakásviszonyainak. A regény kulcsfigurája Svoboda néni, rajta, pontosabban az ő hulláján keresztül hozza össze a szerző hőseit: Davidot, a családos értelmiségit, "aki már egyetemi évei alatt arra a felismerésre jutott, hogy abban a társadalomban, amelyben él, az ember csak úgy őrizheti meg leginkább belső függetlenségét, ha a külső dolgokban feladja", és az egykedvű, bohém Ivát, az unalmas házaséletre adott írói ellenszert. Svoboda néni, a háztulajdonosból lakótárssá fokozott, ellenszenves öregasszony révén a rendszer egyik kisemmizettje is képbe kerül, de csak átmeneti időre, hisz a történet kimondottan az élhető térfélen, a vidám barakkba beleszületettek mindennapjaiban, lakás-, autó-, kiküldetés- és lelki gondjaik közt játszódik. Méghozzá elég hosszan, ami önmagában még nem lenne baj, ha a terjedelem igazodna a történethez, és nem fordítva; David és Iva lassú őrlődésének kellene lépést tartania az oldalszámmal. Miközben folyamatos sietségben vagyunk, hogy elérjük az utolsó buszt és a drámai végkifejletet, egyszersmind elveszünk a semmitmondó részletekben, melyek nyilván a korrajz pontosítására szolgálnának. Ráadásul David idegesítő tulajdonságai között előkelő helyen szerepel, hogy e tisztes családapa és ügyetlen félrelépő előszeretettel emlékszik vissza gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeire. Ezek azonban, a hevenyészve felskiccelt apa- és anyaképek, illetve a serdülés személyiségformáló élményeinek szánt bekezdések ahelyett, hogy egy extra réteggel gazdagítanák az egyébként elég csenevész cselekményszálat, inkább csak kötelező írói gyakorlatként lógnak a történeten. A Szerelmes nyár épp belefért volna egy novellába, regényként azonban felvizezett a szerelem.

Fordította V. Detre Zsuzsa. Ulpius-ház, 2007, 331 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.