Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak. Egy kortárs cseh szerelemkutató, aki úgy tűzi gyűjteményébe a szerelmi szálakat, mint díszpéldányait a lepkegyűjtő. A téma számos variációját olvashattuk tőle mi is, hol novella-terjedelemben (például Szerelmes beszélgetések, Szerelmes nappalok és éjszakák), hol pedig, mint most is, bő lére eresztve, regény alakban. Klima olvasott író, egyes híradások szerint ott van a legolvasottabb csehek között. Fülszövegekben előszeretettel sorolják a három irodalmi tenor, Hrabal, Kundera és Skvorecky társaságába, ami lehet, hogy puszta reklámfogás, annak viszont, meg kell hagyni, igen hatásos. Ami biztos, és a prágai irodalmi páholyok és eladási mutatók ismerete nélkül is állítható, hogy Klima olvastatja magát, még ha az olvasásából származó élvezet többnyire épp addig is tart, mint maga az olvasás. A szerelmes nyár, minthogy regény, már csak terjedelménél fogva is hosszabb távú, szerelmi szolgáltatást ígér: mélyebb, behatóbb tanulmányozását egy szerelmi viszonylatnak és egyúttal alapos feltérképezését az élhető szocializmus lakásviszonyainak. A regény kulcsfigurája Svoboda néni, rajta, pontosabban az ő hulláján keresztül hozza össze a szerző hőseit: Davidot, a családos értelmiségit, "aki már egyetemi évei alatt arra a felismerésre jutott, hogy abban a társadalomban, amelyben él, az ember csak úgy őrizheti meg leginkább belső függetlenségét, ha a külső dolgokban feladja", és az egykedvű, bohém Ivát, az unalmas házaséletre adott írói ellenszert. Svoboda néni, a háztulajdonosból lakótárssá fokozott, ellenszenves öregasszony révén a rendszer egyik kisemmizettje is képbe kerül, de csak átmeneti időre, hisz a történet kimondottan az élhető térfélen, a vidám barakkba beleszületettek mindennapjaiban, lakás-, autó-, kiküldetés- és lelki gondjaik közt játszódik. Méghozzá elég hosszan, ami önmagában még nem lenne baj, ha a terjedelem igazodna a történethez, és nem fordítva; David és Iva lassú őrlődésének kellene lépést tartania az oldalszámmal. Miközben folyamatos sietségben vagyunk, hogy elérjük az utolsó buszt és a drámai végkifejletet, egyszersmind elveszünk a semmitmondó részletekben, melyek nyilván a korrajz pontosítására szolgálnának. Ráadásul David idegesítő tulajdonságai között előkelő helyen szerepel, hogy e tisztes családapa és ügyetlen félrelépő előszeretettel emlékszik vissza gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeire. Ezek azonban, a hevenyészve felskiccelt apa- és anyaképek, illetve a serdülés személyiségformáló élményeinek szánt bekezdések ahelyett, hogy egy extra réteggel gazdagítanák az egyébként elég csenevész cselekményszálat, inkább csak kötelező írói gyakorlatként lógnak a történeten. A Szerelmes nyár épp belefért volna egy novellába, regényként azonban felvizezett a szerelem.
Fordította V. Detre Zsuzsa. Ulpius-ház, 2007, 331 oldal, 2999 Ft
