Mint a lepkegyűjtő - Ivan Klima: Szerelmes nyár (könyv)

  • - köves -
  • 2007. október 4.

Zene

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak.

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak. Egy kortárs cseh szerelemkutató, aki úgy tűzi gyűjteményébe a szerelmi szálakat, mint díszpéldányait a lepkegyűjtő. A téma számos variációját olvashattuk tőle mi is, hol novella-terjedelemben (például Szerelmes beszélgetések, Szerelmes nappalok és éjszakák), hol pedig, mint most is, bő lére eresztve, regény alakban. Klima olvasott író, egyes híradások szerint ott van a legolvasottabb csehek között. Fülszövegekben előszeretettel sorolják a három irodalmi tenor, Hrabal, Kundera és Skvorecky társaságába, ami lehet, hogy puszta reklámfogás, annak viszont, meg kell hagyni, igen hatásos. Ami biztos, és a prágai irodalmi páholyok és eladási mutatók ismerete nélkül is állítható, hogy Klima olvastatja magát, még ha az olvasásából származó élvezet többnyire épp addig is tart, mint maga az olvasás. A szerelmes nyár, minthogy regény, már csak terjedelménél fogva is hosszabb távú, szerelmi szolgáltatást ígér: mélyebb, behatóbb tanulmányozását egy szerelmi viszonylatnak és egyúttal alapos feltérképezését az élhető szocializmus lakásviszonyainak. A regény kulcsfigurája Svoboda néni, rajta, pontosabban az ő hulláján keresztül hozza össze a szerző hőseit: Davidot, a családos értelmiségit, "aki már egyetemi évei alatt arra a felismerésre jutott, hogy abban a társadalomban, amelyben él, az ember csak úgy őrizheti meg leginkább belső függetlenségét, ha a külső dolgokban feladja", és az egykedvű, bohém Ivát, az unalmas házaséletre adott írói ellenszert. Svoboda néni, a háztulajdonosból lakótárssá fokozott, ellenszenves öregasszony révén a rendszer egyik kisemmizettje is képbe kerül, de csak átmeneti időre, hisz a történet kimondottan az élhető térfélen, a vidám barakkba beleszületettek mindennapjaiban, lakás-, autó-, kiküldetés- és lelki gondjaik közt játszódik. Méghozzá elég hosszan, ami önmagában még nem lenne baj, ha a terjedelem igazodna a történethez, és nem fordítva; David és Iva lassú őrlődésének kellene lépést tartania az oldalszámmal. Miközben folyamatos sietségben vagyunk, hogy elérjük az utolsó buszt és a drámai végkifejletet, egyszersmind elveszünk a semmitmondó részletekben, melyek nyilván a korrajz pontosítására szolgálnának. Ráadásul David idegesítő tulajdonságai között előkelő helyen szerepel, hogy e tisztes családapa és ügyetlen félrelépő előszeretettel emlékszik vissza gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeire. Ezek azonban, a hevenyészve felskiccelt apa- és anyaképek, illetve a serdülés személyiségformáló élményeinek szánt bekezdések ahelyett, hogy egy extra réteggel gazdagítanák az egyébként elég csenevész cselekményszálat, inkább csak kötelező írói gyakorlatként lógnak a történeten. A Szerelmes nyár épp belefért volna egy novellába, regényként azonban felvizezett a szerelem.

Fordította V. Detre Zsuzsa. Ulpius-ház, 2007, 331 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.