Mint a lepkegyűjtő - Ivan Klima: Szerelmes nyár (könyv)

  • - köves -
  • 2007. október 4.

Zene

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak.

Nem újdonság, hogy Ivan Klima szerelmes író, évtizedek óta kitartó megfigyelője e túlbeszélt vagy túlhallgatott, de mindenképpen rossz píárú lelkiállapotnak. Egy kortárs cseh szerelemkutató, aki úgy tűzi gyűjteményébe a szerelmi szálakat, mint díszpéldányait a lepkegyűjtő. A téma számos variációját olvashattuk tőle mi is, hol novella-terjedelemben (például Szerelmes beszélgetések, Szerelmes nappalok és éjszakák), hol pedig, mint most is, bő lére eresztve, regény alakban. Klima olvasott író, egyes híradások szerint ott van a legolvasottabb csehek között. Fülszövegekben előszeretettel sorolják a három irodalmi tenor, Hrabal, Kundera és Skvorecky társaságába, ami lehet, hogy puszta reklámfogás, annak viszont, meg kell hagyni, igen hatásos. Ami biztos, és a prágai irodalmi páholyok és eladási mutatók ismerete nélkül is állítható, hogy Klima olvastatja magát, még ha az olvasásából származó élvezet többnyire épp addig is tart, mint maga az olvasás. A szerelmes nyár, minthogy regény, már csak terjedelménél fogva is hosszabb távú, szerelmi szolgáltatást ígér: mélyebb, behatóbb tanulmányozását egy szerelmi viszonylatnak és egyúttal alapos feltérképezését az élhető szocializmus lakásviszonyainak. A regény kulcsfigurája Svoboda néni, rajta, pontosabban az ő hulláján keresztül hozza össze a szerző hőseit: Davidot, a családos értelmiségit, "aki már egyetemi évei alatt arra a felismerésre jutott, hogy abban a társadalomban, amelyben él, az ember csak úgy őrizheti meg leginkább belső függetlenségét, ha a külső dolgokban feladja", és az egykedvű, bohém Ivát, az unalmas házaséletre adott írói ellenszert. Svoboda néni, a háztulajdonosból lakótárssá fokozott, ellenszenves öregasszony révén a rendszer egyik kisemmizettje is képbe kerül, de csak átmeneti időre, hisz a történet kimondottan az élhető térfélen, a vidám barakkba beleszületettek mindennapjaiban, lakás-, autó-, kiküldetés- és lelki gondjaik közt játszódik. Méghozzá elég hosszan, ami önmagában még nem lenne baj, ha a terjedelem igazodna a történethez, és nem fordítva; David és Iva lassú őrlődésének kellene lépést tartania az oldalszámmal. Miközben folyamatos sietségben vagyunk, hogy elérjük az utolsó buszt és a drámai végkifejletet, egyszersmind elveszünk a semmitmondó részletekben, melyek nyilván a korrajz pontosítására szolgálnának. Ráadásul David idegesítő tulajdonságai között előkelő helyen szerepel, hogy e tisztes családapa és ügyetlen félrelépő előszeretettel emlékszik vissza gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeire. Ezek azonban, a hevenyészve felskiccelt apa- és anyaképek, illetve a serdülés személyiségformáló élményeinek szánt bekezdések ahelyett, hogy egy extra réteggel gazdagítanák az egyébként elég csenevész cselekményszálat, inkább csak kötelező írói gyakorlatként lógnak a történeten. A Szerelmes nyár épp belefért volna egy novellába, regényként azonban felvizezett a szerelem.

Fordította V. Detre Zsuzsa. Ulpius-ház, 2007, 331 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.