Well Done - Roger Michell: Vénusz (film)

  • - köves -
  • 2007. július 26.

Film

Egy sarki pub, ami úgy néz ki, mint egy sarki pub, és két egymást heccelő öregember, akik úgy néznek ki, mint... igen, pont úgy.

A filmes valóságnak azon a szintjén heccelődnek, ahol még minden lehet a gyerekből: négy esküvő és egy temetés éppúgy, mint négy Leigh és egy Loach, vagy fordítva. A szóban forgó deres halántékok nemcsak asztal-, de pályatársak is. Maurice és Ian leszerelt színész, s noha egyikük sem vitte sokra, annyi öreguras derű azért szorult beléjük, hogy reggeli sporttevékenység gyanánt gyógyszeradagjukkal gombfocizzanak, a napi teendők intézése közben pedig régi Hamlet- és Polonius-alakításokkal ugrassák egymást. A hátralévő idő kérdésében sincs vita közöttük, arról azonban, hogy mivel töltsék ki az utolsó felvonást, már megoszlik a véleményük. Iannak akkor csillan fel a szeme, ha egy pihenőre alkalmas heverő tűnik fel a láthatáron, Maurice-nak azonban egészen más vágyai támadnak ugyanezen bútordarab láttán. Közelgő műtét, réges-rég beállt impotencia mit sem számít, neki akkor sem az odavetett alamizsna kell az élettől, hanem mindaz, ami hite szerint még jár. Megélni az utolsó kört, fityiszt mutatni a halálnak, ez az ő stílusa. És akkor befut a lány, vidéki rokon, Iant jött ápolni Londonba. Rózsaszín melegítő, vastagon festett szem, méla megvetés az öregekkel és úgy anblokk az egész világgal szemben. Köszönésre sem méltatja Maurice-t, aki viszont azonnal meglátja a sört vedelő, tenyeres-talpas teremtésben a meghódítani való nőt. Szép jelenet, amelyben Maurice megrázza magát, s bár a teste tiltakozik, ő mégis sporttörténelmet ír: ha bizonytalan léptekkel is, de átviszi a legalább 3 generációs szakadékot. Mint fent már pedzegettük, a Vénusz rendezője, Roger Michell előtt két kijárat (egy vígjátéki és egy sültrealista) is nyitva állt, ő mégis egy harmadikon sétált ki az öregfiúk által frekventált pubból. A halál elkerülhetetlen volta és az elcseszett életek realitása, a kórházi folyosók fertőtlenítőszaga és a korral járó prosztatagondok a nagy büdös valóságból valók, a tenyeres-talpas teremtés és az idős gavallér kölcsönösen jótékony kapcsolata viszont egyenesen a My Fair Ladyből. Michell odáig finomította saját hajdani sikere, a minden romantikus hájjal megkent Notting Hill (Sztárom a párom) receptjét, hogy a romantikus-vígjátéki számításból, melyre alapjában véve a Vénusz is épít, csak egy-egy ritka pillanatban érezhető a számítás. A poénok végig ülnek, márpedig ehhez nem egy széplélek, hanem egy kíméletlen tánctanár kell, aki a nap 24 órájában veri az ütemet, de teljesen hiteles az öregkor diagnózisa is, ez viszont egy egészen másfajta érzékenységet feltételez mind a rendező, mind a színészek részéről. Az nem hír, hogy Peter O'Toole minden szinten szinte mindent képes eljátszani, az viszont annál inkább, hogy egy pályakezdő színésznő - Jodie Whittaker - végig bírja az iramot, s a könynyebb és komolyabb játékban is egyenrangú partnere a hetvenöt éves nagyságnak.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.