A romantikus komédiák és egyes élettapasztalatok tanúsága szerint férfi és nő között nem létezik barátság. Szakértők szerint, kik szóhoz is jutnak e becsapósan szokványosan kezdődő dokumentumfilmben, ember és grizzly közt sem létezhet ilyesféle kapcsolat, az erre irányuló próbálkozások rendre megakadnak a ragadozó nagy medvék gyilkos közönyén. A szakértők persze beszélhettek, Timothy Treadwell ragaszkodott a saját valóságához. Ez a leginkább egy kaliforniai szörfbajnokra hasonlító férfiú közel másfél évtizedet töltött az alaszkai grizzlyk társaságában. Önjelölt védelmezőjükként járt-kelt közöttük, mígnem egyik védence megelégelte a nem kért gondoskodást, és barátnőstül felfalta a betolakodót. Míg e végzetes találkozás egyenlőtlen küzdelméről magnófelvétel tanúskodik, a háborítatlanul telő szép napokról megannyi filmfelvétel maradt fenn, Treadwell ugyanis előszeretettel filmezte magát és "barátait" évről évre megismételt expedíciói során. Hogy miként talált el e sajátos önéletrajz Werner Herzoghoz, valószínűleg ennek a története is megérne egy rövidfilmet, nekünk azonban be kell érnünk a puszta ténnyel: a medvemartalékká lett amerikai vadonvideói végül is elkerültek az isteni és emberi harag árnyalatait híresen jól ismerő némethez. Herzog pedig a rámaradt anyagból készített egy Herzog-filmet. Nem eshetett nehezére, hisz Treadwell már az első felvételen úgy lép be saját filmjébe, ahogy arra csak Herzog "legkedvesebb ellensége", Klaus Kinski volt képes. Herzog talált egy vadon élő Kinskit, egy másik meg nem értett, kétütemű őrjöngőt, aki azonban öröm- és dühkitöréseit nem a rendezőjére, hanem a kamerára zúdította. Herzog nem állja meg, hogy ne alakítson ellenkórust. A narrátori szerep szűk a személyiségének, annál inkább illik hozzá a fogadatlan prókátor és a prédikátor kissé kenetteljes póza. Treadwell rokonlélek, még az is lehet, hogy közelebbi rokon Kinskinél (az összehasonlítást szerencsére egyik fél sem élte meg), hisz benne nemcsak Fitzcarraldo megszállottsága, Nosferatu esendősége és Woyzeck őrülete ölt testet, hanem a filmrendező megalomániája is, mellyel Herzog örömmel azonosul. Herzog kisajátítja magának a grizzly-ember történetét, hangjában ugyanazzal a kétértelműséggel beszél Treadwellről, mint beszélt Kinskiről a Legkedvesebb ellenségem című, híres dokumentumfilmjében. Ez a hang nem a megrendült, gyászoló barát, hanem a játékmester hangja, aki, miközben eltávozott bajtársáról beszél, magán tartja a reflektorfényt. Így lesz a Medvebarátból is kettős portré. A gyilkolásra minden pillanatban kész medvék közönye, amely mögé a civilizációból kivonult Treadwell bajtársiasságot képzelt, tetten érhető Herzogban is. Jelenléte nem kevésbé nyugtalanító, mint a grizzlyké.
Forgalmazza a Budapest Film
