- legát -

Ha rock and rollba fordul a nyugdíjas-klubdélután, sokaknak ugrik be a Scampolo együttes, amely a hatvanas évek elején - mit sem sejtve a jövőről - a világ első Elvis-imitátorával, Komár Lászlóval és Faragó "Judy" István gitárossal aratott addig nem látott viharos sikereket. Noha közvetlen bizonyítékaink - hang-, filmfelvételek - nincsenek, megbízható szemtanúk állítják, hogy a modern könnyűzenét és az ezzel járó botrányokat illetően 1962-63 a Scampolo évadja volt Budapesten. A zenekart azonban sem betiltani, sem ellehetetleníteni nem kellett, elég volt egy katonai behívó kipostázása (Faragónak), hogy a rock and roll lendület megtörjön. A Scampolo éppen az ún. beatkorszak születésekor állt le, és mire visszatértek, a közönség már inkább a Beatles- és Rolling Stones-hasonmásokra volt vevő. Amikor a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, a Scampolo 1965-ben ismét színpadra állt, már csak a másodosztályban akadt számukra hely, s helyzetüket tovább rontotta, hogy nem kezdtek el időben saját, magyar nyelvű számokat írni. (Pontosabban kezdtek, csakhogy az itt startoló Presser Gábort elcsábította az Omega.)

A művész geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képződményeknek nevezi alkotásait, és már ebből sejthettük, hogy e nap inkább régi vágású happening lesz, mint piros betűs társasági esemény. A rendezéssel nem sokat bajlódtak. Miután kiderült, hogy a műveket nem tudják a meghirdetett időpontra, de még egy órával később sem "rendesen" elhelyezni, a kiállítandó tárgyak egy része a falnak támasztva vagy az asztalra borítva fogadta a látogatót.

A régi vágású külvárosi strandok, mint az albertfalvai vagy a cinkotai, már jóval a tavalyelőtti vízforgatós EU-szabványosítás előtt bezártak, de ha alaposabban körülnézünk, ha nem is hasonló profilú (meszes medence, csapvíz, IV. osztályú kocsma, vállfás öltöző), de mindenképpen szokatlan helyen működő fővárosi fürdőhelyekre bukkanhatunk.

Valaha az ország büszkesége volt, most meg úgy néz ki, mint valamelyik exszovjet tagköztársaság főtere egy elbaltázott puccs után.

Mostanában nemigen adnak ki "legjobb" nagylemezeket, annál inkább olyan albumokat, melyekben a szerkesztők által legjobbaknak vélt kiadványok borítóját nézegethetjük, némi ismertető kíséretében. Láttunk 100, 200, 303 és 1001 "legjobb albumot", most a mértékadónak tekintett Rolling Stone is előállt (eredetileg 2005-ben) a maga ötszázas listájával, ami a szerény Minden idők legjobb... címet viseli. Mivel úgy vélték, világraszóló vállalkozásról van szó, a végeredménynél elsősorban nem a munkatársak szavazatai számítottak: - legát -