Állomásról állomásra XXVII. - Panoráma romkert - Nagymaros-Visegrád

  • - legát -
  • 2009. április 9.

Tranzit

Megállóhely, de csak nevében. Hét végén ellepik a kirándulók. S látott már szebb napokat is.

A "nagymarosi vízlépcső" jobban ismert a 4500 lakosú városnál, de aki csak egyszer megfordult itt, sohasem felejti el. Lehet, hogy a Schwarzwald-klinika személyzete vagy Verne Gyula másképp gondolja, de szerintünk a Duna legszebb szakaszát Nagymarosról lehet megfigyelni: a folyó kanyarulata a túlparton magasodó visegrádi várral egyszerűen mesébe illő. Legszívesebben kötelezővé tennénk minden magyar állampolgárnak, hogy életében legalább egyszer eljöjjön ide.

Kétarcú állomás

Hajóval az igazi, de vonattal gyorsabb, papíron negyvenegy perc a Nyugatiból. Amikor az ország első, Pest és Vác közötti vasútvonalát 1850-ben meghosszabbították Szobig, Nagymaroson két állomást is kijelöltek, alig egy kilométerre egymástól. Az akkor 1500 lelkes faluban joggal érezték, hogy a 140 évvel korábban pestisjárvány miatt lenullázott település ismét kiváltságossá vált. (A még jelző nélküli Maros 1324-től ugyanazokat a privilégiumokat élvezte, mint Buda, és háromszázhetven évig Visegrád ikervárosaként tartották számon.)

Az egykori királyi székhely a vasúttal is összefügg, az egyik megálló kifejezetten a kompátkelés miatt létesült. Ezért Nagymaros-Visegrád a méreteit illetően cseppet sem megállóhelynek mondható műtárgyegyüttes, amely jelenleg már semmilyen formában nem idézi a százhatvan évvel ezelőtti nyitányt. Inkább a magyar idegenforgalom 1930-as évekre tehető eszmélésének jellegzetes darabját ismerjük fel benne, az akkoriban divatba hozott puritán, turistaimázshoz alkalmazkodó, mégis szellemes megoldásokat. A szögletes állomásépületen néhol kerek, másutt aránytalanul nagy, osztott ablakok vannak, a hosszú, két oldalon is beüvegezett, félig zárt peron, ha nem is tűnik végtelenül hosszúnak, egy fedettpályás atlétikai verseny rövidtávfutó számainak megrendezésére simán alkalmas lenne. De van ennél is érdekesebb: mivel a vasúti pálya támfalakkal kialakított emeletnyi magas töltésen halad, érkezésünk után lépcsőn kell lemenni a városba. Viszont ha már leértünk, rá sem ismerünk az iménti szerény látványosságra. Terméskőből rakott fal mered ránk, amit csak a peron üvegtáblái mentenek meg attól, hogy ne lássék ijesztő erődítménynek. Mindez kétségkívül varázslatos.

De legfeljebb az egykori építész ötletessége láttán lelkesedhetünk, vagy tán azért, mert a csupaüveg peron viszonylag épnek tűnik. Az állomás falát kegyetlenül összefirkálták, igaz, a nem működő falikút fölötti graffiti kifejezetten aprólékos munkának látszik. Nem értjük, mit keres egy rozsdás mázsa a váróterem bejáratánál, viszont az ereszcsatornát és a bádogtetőt látva megállapítjuk: rozsdás itt minden, ami fémből való.

De mindezt csupán azok élvezhetik, akik Budapest felé igyekeznek. A túlsó, ún. "érkezési oldalt" drótkerítés választja el, kivitelezése szerényebb, ami persze érthető: sokkal kevesebb utas indul Szob felé. Ellenben e "leszálló ágról" azt olvastuk valahol, hogy "a peronról gyönyörű rálátás van a Duna túlpartján magasodó Visegrádi várra". Valóban így van, de figyelmünket sajnos nem a már megidézett, fantasztikus panoráma köti le, hanem egy jórészt nyitott, boltíves, terméskő építmény. Valaha igen hangulatos lehetett, de amikor - feltehetően a hetvenes években - a boltívek egy részét befalazták, ajtót vágtak rá, és valószínűleg raktárként használták, nagyot rontottak az összképen. Reménytelenné viszont csak akkor vált, miután - feltehetően a kilencvenes években - a sorsára hagyták (nyilván nem volt mit tárolni benne). Azóta gazdája nincs, legfeljebb tulajdonosa. Baltával szétvert ajtajára valaki cédulát ragasztott: "Április 9-én véradás", nekünk már most vérzik a szívünk. Odabent törmelék, hegyekben álló szemét, tűzrakás nyomai. Viszont kevesebb a graffiti, úgy látszik, egy ilyen romhalmaz összefirkálása nem jelent kihívást.

Elgondolkodunk, mint már anynyiszor hasonló helyzetben: miért hagyták, hogy így legyen? És vajon mekkora értéke lehet azoknak az épületeknek, melyeket a MÁV az enyészetre bízott, de annak ellenére, hogy nem tud velük mit kezdeni, foggal-körömmel ragaszkodik hozzájuk? Hogy aztán bárki lopjon belőlük, szétverje, összefirkálja, felgyújtsa őket.

Fény az alagút végén

"Hét végén rengeteg kiránduló jön Nagymarosra, mi pedig csak szégyenkezünk az érkezési oldal miatt, hiszen ezt látják először, ha leszállnak a vonatról. A problémát évek óta, több alkalommal is jeleztük a MÁV-nak, de sokáig még választ sem kaptunk - mondja Petrovics László polgármester. - Tavaly decemberben viszont sikerült tárgyalnunk, bár bonyolítja a dolgot, hogy a vasútnál a legapróbb lépést sem lehet megtenni valamilyen szabályzat módosítása nélkül. Pedig az lenne a legjobb, ha a város tulajdona lenne legalább a terméskő épület, ugyanis a MÁV-val ellentétben mi pályázhatunk turisztikai célú fejlesztésre, és - legalábbis esetünkben - ez jelenthetné a megoldást."

A polgármester szerint néhány millió forintból már rendbe tudnák tenni az építményt. Nem akarnak semmit kezdeni vele, csupán azt szeretnék, hogy újra az lehessen, ami valaha: esőbeálló, váróterem, nyilvános vécé.

Azért egy büfé sem ártana. De inkább a túloldalon.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.