est - GEOSZABÓ-NAP

  • - legát -
  • 2009. szeptember 10.

Zene

A művész geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képződményeknek nevezi alkotásait, és már ebből sejthettük, hogy e nap inkább régi vágású happening lesz, mint piros betűs társasági esemény. A rendezéssel nem sokat bajlódtak. Miután kiderült, hogy a műveket nem tudják a meghirdetett időpontra, de még egy órával később sem "rendesen" elhelyezni, a kiállítandó tárgyak egy része a falnak támasztva vagy az asztalra borítva fogadta a látogatót.
A mûvész geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képzõdményeknek nevezi alkotásait, és már ebbõl sejthettük, hogy e nap inkább régi vágású happening lesz, mint piros betûs társasági esemény.

A rendezéssel nem sokat bajlódtak. Miután kiderült, hogy a mûveket nem tudják a meghirdetett idõpontra, de még egy órával késõbb sem "rendesen" elhelyezni, a kiállítandó tárgyak egy része a falnak támasztva vagy az asztalra borítva fogadta a látogatót. Geoszabó Lászlót ez egyáltalán nem zavarta, amikor az est elsõ epizódjaként megnyitotta két fotós, Galló Rita és Kiss Barnabás kiállítását. Az összes fényképen a mûvész szerepelt, ám hogy ennek a puszta gesztuson túl is van értelme, ahhoz egy újabb - immár valóban Geoszabó - kiállítás megnyitóját kellett meghallgatni. Szirtes András filmrendezõ, a mûvész lelkes rajongója arról beszélt, hogy ha kiürül a terem, Geoszabó továbbra is szemmel tarthatja mûveit.

Úgy sejtjük, e mûveknél a cím legalább annyira fontos, mint maga a tárgy, viszont a megnyitó elõtti kapkodásban nem jutott rá idõ, hogy a képek, szobrok többségét kellõ információval lássák el. Így maradt a puszta látvány: élénk színû, dinamikus formák, nyilvános vécék jellegzetes firkáival és apróságokkal - kõvel, gyönggyel vagy bármilyen talált tárggyal - megbolondítva. Amikor az egyik látogató megjegyezte: "Egy csomó fasz van itt!", egyértelmûen a kiállított mûvekre utalt, ám ez csak szó szerint volt igaz. Geoszabó mûvei sokkal kifinomultabbak, "intelligensebbek", mint hogy öncélú, botránykeresõ, obszcén hülyéskedésnek mondjuk õket.

Amikor pedig a végén Geoszabó a verseibõl olvasott fel, az lett, amire az addig látottak alapján senki sem számított: megrázó, drámai produkció. Lehet, hogy ezek a szabadversek nyomtatásban nem állnák ki a próbát, ám Geoszabó elõadásában mintha megváltozott volna a szavak értelme. A legbanálisabb metafora, a legostobább szóvicc is nagy formátumú szövegként hatott.

Tûzraktér, szeptember 4.

****

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.