Visszatérő vendég, mégsem bírja belopni magát úgy igazán a magyar közönség szívébe - az Emika-jelenség jól mutatja, melyek a korlátai egy papíron (na jó: CD-n/vinilen) viszonylag jól működő produkciónak.
Kevés olyan tudatos, koncepciózus, a zenekészítést valóban sokdimenziós intellektuális alkotómunkaként értelmező alkotót tudnánk megnevezni, mint a Los Angelesben élő szerző/énekes/mindenen játszó Julia Holtert.
Sascha Ring (alias Apparat), továbbá a Modeselektor duó (Gernot Bronsert, Sebastian Szary) közös, berlini projektje, a Moderat időszakos produkció, négy év után összerakott második albumuk pedig arról tanúskodik, hogy ezúttal is sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a popérzékenység és a nagyjából friss elektronikus tánczenei trendek között.
Csak elismeréssel adózhatunk a Letherette-duó birkatürelmének: a wolverhamptoni Richard Roberts és Andy Harber hétévnyi közös munka után szánta el magát arra, hogy (még 2010-ben) kiadja első, nyolcszámos vinil EP-jét.
Natasha Khan igazi tünemény, ami ritkaság a - belülről - sokszor rideg popvilágban. Ugyanakkor még az őt respektálók is sokszor vetik fel, mekkora korsóval merített az elődök hagyatékából - igaz is, még hangjának tónusa s persze a kompozíciós technikája is erős Kate Bush-reminiszcenciákat tükröz.
Vannak zenekarok, melyek esetében már a létezés puszta ténye is esemény - nyilván sokan akadtak például (még talán a vasárnap esti koncert közönségéből is), akik csak a Sziget programjából értesültek arról, hogy a jeles, bár kicsit tán megkopott renoméjú skót Franz Ferdinand együttes köszöni, jól van.
A középiskola édes gyötrelmei a magyar popzenészektől az amerikai metálosokig igen sok zenészt megihlettek az évek során. Cikkünkben a tíz legszebb példát gyűjtöttük egybe.
Annak is már fél évtizede, hogy a chilei származású Aguayo egy ironikus gesztussal (a dj Koze által briliánsra csiszolt Minimal maxival) hangzatosan búcsút intett a minimal technónak, és valami egyéb után nézett.
Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.