Koncert

Kinek hosszú, kinek rövid

Electronic Beats Festival 2013

  • - minek -
  • 2013. november 30.

Zene

Mindig van némi kockázat abban, ha egy este túl sok a fellépő. A közönség szempontjából zavaró lehet, ha erősen szóródnak az előadók műfaj (és néha színvonal) tekintetében - s kérdéses az is, hogy a produkciók ki tudják-e magukat futni a rendelkezésre álló, néha szűkre szabott idő alatt.

Nos, az Electronic Beats fesztiválnyitó fellépője, a jelentős várakozással övezett Washed Out számára igen kevés idő adatott - más értelmezésben ők vállaltak rövid programot (a hírek szerint már megérkezésük is igen viszontagságos volt). Pedig amit abban a hét számban elővezettek, az legalábbis ígéretes volt. A színpadon koránt sincs magára hagyatva a zenéit szinte remeteként szerző és rögzítő Ernest Greene: erre a fesztiválra is négy zenészével együtt érkezett, és a jelentősebb kíséret alkalmat adott arra, hogy ismertebb dalait is áthangszerelve adja elő. Ráadásul a dobos, szintis (ő Greene neje), szintis-gitáros, basszer (aki szintén kezelt némi billentyűzetet) felállás lehetővé tette, hogy afféle kiérlelt stílusgyakorlatként végigjátsszák a korai számokat jellemző hűvös, de mégis bájos szintipopos tónustól a teltebb, pszichedelikus álompopig terjedő menüt. A műsort rövidre kellett fogniuk, és ennek elsősorban az új album, a Paracosm dalai estek áldozatul. Ezzel szemben több szám is elhangzott a korai EP-kről, például a meghökkentően funkys Get Up, no meg a jólesőn telt hangzásúvá varázsolt Feel It All Around (a szám, mellyel Greene befutott). Az Amor Fati telivér szintetizátororgiája szinte már az M83-t idézte, a záró számot, az Eyes Be Closedot pedig úgy adták elő, mint egy igazi 91-es shoegazer rockszámot - még a dobos is hozta az oly ismerős, a funkyból hozott ritmust. Más kérdés, hogy korai lelépésük kellemetlen meglepetésként érte a ráadásért hiába tüntető publikumot.

Charli XCX ehhez képest bemutatta, milyen (vagy inkább milyen lesz) a közeljövő mainstream, telivér popzenéje - s ha így van, a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy erősen nosztalgikus. A szexi lakkruhába bújtatott ifjú brit művésznő és alkotótársai érezhetően heteket tölthettek a késő nyolcvanas évek (sőt pluszban még a Spice Girlsszel teljes kilencvenesek) csajpopjának tanulmányozásával. A megannyi rongyosra hallgatott hanghordozó tökéletesen elérte célját: sikerült egy olyan valószínűtlen kevercset előállítani, ami egységbe forrasztja az előképeket (miközben darabonként is jól tanulmányozhatók a lelopott akkordok és dallammenetek). Emellett azért leszögeznénk, hogy Charli üdítő látvány a színpadon, még manírjai is kedvesek, mögötte pedig ott virít a Robert Palmer Addicted To Love videójából importált, itt fehéringes-nyakkendős csajzenekar. Könnyen lehet, hogy még fényes jövő áll előtte, de belefér az is, hogy mégsem - a fene sem érti a popipart.

A barcelonai John Talabot és munkatársa, a madridi Pional képviselte korunk modern, kicsit baleári house hangzását - és a lehető legnagyobb igyekezettel próbálták színpadra állítani a tavalyi, igen kiváló fIN című albumot. Live actjük vizuálisan mindenekelőtt a speciális ütőkkel megszólaltatható elektronikus "dobok" energikus püfölésére épült, emellett szintetizátornyüstölés és a Talabot-Pional-kettős (élőben, mondjuk, nem oly átütő) vokálja színezte az estet. A két hispán tényleg kiváló zenét csinál - ha erről sikerült meggyőzni a zsúfolt telt házat (s ebben nincsenek kétségeink), akkor már nem volt értelem nélkül való ez az este.

A francia Noöze duó egészen más műfaj: ők a renegátok, akik a minimalista house-os kezdetektől szépen eljutottak a balkáni/kávéházi zenei motívumok integrálásáig. Sfintescu zenekartag nosztalgikusan utalt is apai ágon jelentkező román gyökereire, és onnantól a mulatság egy új dimenzióba lépett. A gátlástalan, dalolós balkán-elektro-diszkó nem mindenkit vett le a lábáról, de Noöze-ék már csak ilyenek, haragudni rájuk felesleges. Különben is: amit csinálnak, letagadhatatlanul vidám, és duzzad az életörömtől, ami néha többet ér, mint holmi zenei kreativitás vagy innovatív ösztön - ezeket inkább ne keressük benne.

Millenáris Teátrum, október 25.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.