Koncert

Kinek hosszú, kinek rövid

Electronic Beats Festival 2013

  • - minek -
  • 2013. november 30.

Zene

Mindig van némi kockázat abban, ha egy este túl sok a fellépő. A közönség szempontjából zavaró lehet, ha erősen szóródnak az előadók műfaj (és néha színvonal) tekintetében - s kérdéses az is, hogy a produkciók ki tudják-e magukat futni a rendelkezésre álló, néha szűkre szabott idő alatt.

Nos, az Electronic Beats fesztiválnyitó fellépője, a jelentős várakozással övezett Washed Out számára igen kevés idő adatott - más értelmezésben ők vállaltak rövid programot (a hírek szerint már megérkezésük is igen viszontagságos volt). Pedig amit abban a hét számban elővezettek, az legalábbis ígéretes volt. A színpadon koránt sincs magára hagyatva a zenéit szinte remeteként szerző és rögzítő Ernest Greene: erre a fesztiválra is négy zenészével együtt érkezett, és a jelentősebb kíséret alkalmat adott arra, hogy ismertebb dalait is áthangszerelve adja elő. Ráadásul a dobos, szintis (ő Greene neje), szintis-gitáros, basszer (aki szintén kezelt némi billentyűzetet) felállás lehetővé tette, hogy afféle kiérlelt stílusgyakorlatként végigjátsszák a korai számokat jellemző hűvös, de mégis bájos szintipopos tónustól a teltebb, pszichedelikus álompopig terjedő menüt. A műsort rövidre kellett fogniuk, és ennek elsősorban az új album, a Paracosm dalai estek áldozatul. Ezzel szemben több szám is elhangzott a korai EP-kről, például a meghökkentően funkys Get Up, no meg a jólesőn telt hangzásúvá varázsolt Feel It All Around (a szám, mellyel Greene befutott). Az Amor Fati telivér szintetizátororgiája szinte már az M83-t idézte, a záró számot, az Eyes Be Closedot pedig úgy adták elő, mint egy igazi 91-es shoegazer rockszámot - még a dobos is hozta az oly ismerős, a funkyból hozott ritmust. Más kérdés, hogy korai lelépésük kellemetlen meglepetésként érte a ráadásért hiába tüntető publikumot.

Charli XCX ehhez képest bemutatta, milyen (vagy inkább milyen lesz) a közeljövő mainstream, telivér popzenéje - s ha így van, a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy erősen nosztalgikus. A szexi lakkruhába bújtatott ifjú brit művésznő és alkotótársai érezhetően heteket tölthettek a késő nyolcvanas évek (sőt pluszban még a Spice Girlsszel teljes kilencvenesek) csajpopjának tanulmányozásával. A megannyi rongyosra hallgatott hanghordozó tökéletesen elérte célját: sikerült egy olyan valószínűtlen kevercset előállítani, ami egységbe forrasztja az előképeket (miközben darabonként is jól tanulmányozhatók a lelopott akkordok és dallammenetek). Emellett azért leszögeznénk, hogy Charli üdítő látvány a színpadon, még manírjai is kedvesek, mögötte pedig ott virít a Robert Palmer Addicted To Love videójából importált, itt fehéringes-nyakkendős csajzenekar. Könnyen lehet, hogy még fényes jövő áll előtte, de belefér az is, hogy mégsem - a fene sem érti a popipart.

A barcelonai John Talabot és munkatársa, a madridi Pional képviselte korunk modern, kicsit baleári house hangzását - és a lehető legnagyobb igyekezettel próbálták színpadra állítani a tavalyi, igen kiváló fIN című albumot. Live actjük vizuálisan mindenekelőtt a speciális ütőkkel megszólaltatható elektronikus "dobok" energikus püfölésére épült, emellett szintetizátornyüstölés és a Talabot-Pional-kettős (élőben, mondjuk, nem oly átütő) vokálja színezte az estet. A két hispán tényleg kiváló zenét csinál - ha erről sikerült meggyőzni a zsúfolt telt házat (s ebben nincsenek kétségeink), akkor már nem volt értelem nélkül való ez az este.

A francia Noöze duó egészen más műfaj: ők a renegátok, akik a minimalista house-os kezdetektől szépen eljutottak a balkáni/kávéházi zenei motívumok integrálásáig. Sfintescu zenekartag nosztalgikusan utalt is apai ágon jelentkező román gyökereire, és onnantól a mulatság egy új dimenzióba lépett. A gátlástalan, dalolós balkán-elektro-diszkó nem mindenkit vett le a lábáról, de Noöze-ék már csak ilyenek, haragudni rájuk felesleges. Különben is: amit csinálnak, letagadhatatlanul vidám, és duzzad az életörömtől, ami néha többet ér, mint holmi zenei kreativitás vagy innovatív ösztön - ezeket inkább ne keressük benne.

Millenáris Teátrum, október 25.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.