Lemez

Tökéletes keverékek

Machinedrum: Vapor City; Special Request: Soul Music

  • - minek -
  • 2013. december 14.

Zene

Napjaink elektronikus tánczenéiben határozott tendencia a frissebb, de a retróval rendre kacérkodó műfaji innovációk és a kilencvenes évek (az e-muzsikák aranykora) zenéinek kreatív szembesítése.

Itt van például Travis Stewart (alias Machinedrum), az egyik legtermékenyebb és egyben legérzékenyebb tengerentúli zenecsináló (amúgy a tüneményes, New York-i Sepalcure duó beltagja), aki már vagy tucatnyi éve gyártja albumait, de a tökéletes keveréket csak két éve, a Room(s) című albumával érte el.

A friss nagylemez, a Vapor City semmivel sem rosszabb, mint az elődje volt, frissessége pedig többszöri meghallgatás után is nyilvánvaló, sőt talán ekkor jön ki igazán. Az alkotó ezúttal egy konceptlemezt rak elénk, a képzeletbéli városról szóló dalokat pedig méltón illusztrálja a lemezborító hideg-szürke, kicsit indusztriális tájképe. Ám zenéje messze van a hidegségtől: finoman punktuált szerzemények sorakoznak egymás mellett, kattogásuk, lüktetésük kellemes inger a fülnek. Hangképek konstruálásában amúgy is verhetetlen Stewart - remek példa erre a SeaSea finoman basszusorientált jazzgroove-ja, a Center Your Love széttördelt soulja, a U Still Lie bukolikus, szinte dreampopos lebegése vagy a Baby It's You finom, már majdnem ambientes albumzárása. A gyűjtőnéven bass musicnak nevezett zenékből, a 2 step/poszt dubstep világából, a footworkhöz hasonló hibrid nagyvárosi stílusokból összerakott pattogós ritmusok (hogy csak a mintaszerű Gunshottát említsük) jól átmozgatnak, s néha (pl. a Rise N Fallban) már-már egy kissé meglassított klasszikus drum and basst hallunk.

E szempontból rokoníthatóak vele a korábban inkább ortodox 4/4-es zenék producereként ismert brit Paul Woolford Special Request név alatt publikált munkái: tényleg, mintha a kilencvenes évek elejének-közepének zenéi köszönnének vissza, ahol békésen megfért egymás mellett a breakbeat és a korai jungle meg a jó savas tech/house-szerű zenék. A Soul Music című album ráadásul arra is eleven példa, hogy ez a kedvesen, ámde rafináltan nyers zene milyen erős érzelmeket képes megmozgatni - vélhetően az emlékeit recikláló zenekészítőben is. A kreatívan átértelmezett, meglassított, más basszuscentrikus zenékkel házasított drum & bass amúgy is reneszánszát éli - elég csak a kiváló, dBridge által működtetett Exit Records kiadványaira, válogatásaira gondolni. Ám Woolford erről is mást gondol: minden hatásos és elbűvölő szintihang, minden vaskos bassline és minden csattogós, végtelenített dobkiállás vagy r&b hangminta azt jelzi, hogy a zenekészítő imád játszani az általa ügyesen, biztos érzékkel és sok iróniával összepasszított elemekkel, s efféle játékba hívja a befogadót is.

Ráadásul az alapalbumhoz egy bónusz CD is társul, ahol Woolford újabb keletű, persze Special Request név alatt készített, eddig csak vinilen beszerezhető megjelenéseiből nyújt át egy csokrot. Rajta mások és saját remixeivel is: a Lana Del Rey számára készített Ride-átirat például maga a megállás - de nem rafinált váltások nélkül - gördülő frászkarika.

Ninja Tune/Neon Music, 2013; Houndstooth/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.