Lemez

Tökéletes keverékek

Machinedrum: Vapor City; Special Request: Soul Music

  • - minek -
  • 2013. december 14.

Zene

Napjaink elektronikus tánczenéiben határozott tendencia a frissebb, de a retróval rendre kacérkodó műfaji innovációk és a kilencvenes évek (az e-muzsikák aranykora) zenéinek kreatív szembesítése.

Itt van például Travis Stewart (alias Machinedrum), az egyik legtermékenyebb és egyben legérzékenyebb tengerentúli zenecsináló (amúgy a tüneményes, New York-i Sepalcure duó beltagja), aki már vagy tucatnyi éve gyártja albumait, de a tökéletes keveréket csak két éve, a Room(s) című albumával érte el.

A friss nagylemez, a Vapor City semmivel sem rosszabb, mint az elődje volt, frissessége pedig többszöri meghallgatás után is nyilvánvaló, sőt talán ekkor jön ki igazán. Az alkotó ezúttal egy konceptlemezt rak elénk, a képzeletbéli városról szóló dalokat pedig méltón illusztrálja a lemezborító hideg-szürke, kicsit indusztriális tájképe. Ám zenéje messze van a hidegségtől: finoman punktuált szerzemények sorakoznak egymás mellett, kattogásuk, lüktetésük kellemes inger a fülnek. Hangképek konstruálásában amúgy is verhetetlen Stewart - remek példa erre a SeaSea finoman basszusorientált jazzgroove-ja, a Center Your Love széttördelt soulja, a U Still Lie bukolikus, szinte dreampopos lebegése vagy a Baby It's You finom, már majdnem ambientes albumzárása. A gyűjtőnéven bass musicnak nevezett zenékből, a 2 step/poszt dubstep világából, a footworkhöz hasonló hibrid nagyvárosi stílusokból összerakott pattogós ritmusok (hogy csak a mintaszerű Gunshottát említsük) jól átmozgatnak, s néha (pl. a Rise N Fallban) már-már egy kissé meglassított klasszikus drum and basst hallunk.

E szempontból rokoníthatóak vele a korábban inkább ortodox 4/4-es zenék producereként ismert brit Paul Woolford Special Request név alatt publikált munkái: tényleg, mintha a kilencvenes évek elejének-közepének zenéi köszönnének vissza, ahol békésen megfért egymás mellett a breakbeat és a korai jungle meg a jó savas tech/house-szerű zenék. A Soul Music című album ráadásul arra is eleven példa, hogy ez a kedvesen, ámde rafináltan nyers zene milyen erős érzelmeket képes megmozgatni - vélhetően az emlékeit recikláló zenekészítőben is. A kreatívan átértelmezett, meglassított, más basszuscentrikus zenékkel házasított drum & bass amúgy is reneszánszát éli - elég csak a kiváló, dBridge által működtetett Exit Records kiadványaira, válogatásaira gondolni. Ám Woolford erről is mást gondol: minden hatásos és elbűvölő szintihang, minden vaskos bassline és minden csattogós, végtelenített dobkiállás vagy r&b hangminta azt jelzi, hogy a zenekészítő imád játszani az általa ügyesen, biztos érzékkel és sok iróniával összepasszított elemekkel, s efféle játékba hívja a befogadót is.

Ráadásul az alapalbumhoz egy bónusz CD is társul, ahol Woolford újabb keletű, persze Special Request név alatt készített, eddig csak vinilen beszerezhető megjelenéseiből nyújt át egy csokrot. Rajta mások és saját remixeivel is: a Lana Del Rey számára készített Ride-átirat például maga a megállás - de nem rafinált váltások nélkül - gördülő frászkarika.

Ninja Tune/Neon Music, 2013; Houndstooth/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."