Lemez

Köszöntés a gépnek – Oneohtrix Point Never: R Plus One

  • - minek -
  • 2014. január 19.

Zene

Az első generációs orosz zsidó bevándorlóként még gyermekkorában New Yorkba került Daniel Lopatin egyike a legelmélyültebben dolgozó hangszobrászoknak - az évek során rendre új zenei eszköztárral dolgozott, miközben tudatosan tágította a munkáival teremtett és bejárt világok határait.

Első felvételein az ambient, a drone, az experimentális és a zajzenei hagyományok hű folytatójaként tündökölt, amit idővel tökélyre és saját kifejezési formává fejlesztett. Elég csak meghallgatni 2010-es, Returnal című, számtalan "egész estés" korai anyagát követően megszületett első igazán jelentős albumát, hogy lássuk, hogyan szervesül a krautrock öröksége, a kosmische musik hagyománya mondjuk a filmzenekészítés szabálytalan nagyjainak munkáival. (Lopatin filmzenekészítőként is keresett munkaerő: felesben ő komponálta Sofia Coppola Lopom a sztáromjának muzsikáját.)

A 2011-es Replica ehhez képest harsány és gátlástalan hangmintahasználatával tüntetett - ezzel egy időben Lopatin egyre nagyobb előszeretettel nyúlt mások munkáihoz, csak hogy kibontsa a nyersanyagból azt, amit az eredeti alkotók még benne felejtettek. Ezzel a késztetéssel vette kezelésbe s tette még pszichedelikusabbá, tágította kozmikus méretűvé (Free Reign II címen) a Clinic tavalyi, már önmagában is savtól ragadós albumát.

Most ősszel megjelent, R Plus One című albuma némileg elüt minden korábbi megjelenésétől - darabokban mégis benne van minden, amivel eddig kísérletezett, s nagyon jól felismerhető az a gondolkodásmód, amellyel a hangkészítő technikához nyúl, s ahogy lelket kölcsönöz a gépek zajának. Lopatin előszeretettel használ olyan hangokat, amelyek a korai digitális kütyüket és az ősszámítógépeket jellemezték - ez azonban csak az álca. A feltűnően szintetikus hang- és virtuális látképek direkt álomszerűsége egyenesen utal arra, hogy most egy másik dimenzió soundtrackjét halljuk. Ezek a hangképek amúgy maguk is gazdagok dinamikai és hangulati váltásokban: finoman hullámzó ambient után zaklatott pillanatok következnek (e tekintetben azért Lopatin is új hazájának soktételes szimfóniáját alkotja meg). A záró szám, a Chrome Country pedig már-már álomszerűen, nosztalgikusan szép: mintha gyermekkorunk kedvenc tévéműsorainak zenéi lelassítva, egyszerre szólnának a fejünkben. Lám, a végén még a nyuszit is előhúzta a cilinderből.

Warp/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.