Lemez

Köszöntés a gépnek – Oneohtrix Point Never: R Plus One

  • - minek -
  • 2014. január 19.

Zene

Az első generációs orosz zsidó bevándorlóként még gyermekkorában New Yorkba került Daniel Lopatin egyike a legelmélyültebben dolgozó hangszobrászoknak - az évek során rendre új zenei eszköztárral dolgozott, miközben tudatosan tágította a munkáival teremtett és bejárt világok határait.

Első felvételein az ambient, a drone, az experimentális és a zajzenei hagyományok hű folytatójaként tündökölt, amit idővel tökélyre és saját kifejezési formává fejlesztett. Elég csak meghallgatni 2010-es, Returnal című, számtalan "egész estés" korai anyagát követően megszületett első igazán jelentős albumát, hogy lássuk, hogyan szervesül a krautrock öröksége, a kosmische musik hagyománya mondjuk a filmzenekészítés szabálytalan nagyjainak munkáival. (Lopatin filmzenekészítőként is keresett munkaerő: felesben ő komponálta Sofia Coppola Lopom a sztáromjának muzsikáját.)

A 2011-es Replica ehhez képest harsány és gátlástalan hangmintahasználatával tüntetett - ezzel egy időben Lopatin egyre nagyobb előszeretettel nyúlt mások munkáihoz, csak hogy kibontsa a nyersanyagból azt, amit az eredeti alkotók még benne felejtettek. Ezzel a késztetéssel vette kezelésbe s tette még pszichedelikusabbá, tágította kozmikus méretűvé (Free Reign II címen) a Clinic tavalyi, már önmagában is savtól ragadós albumát.

Most ősszel megjelent, R Plus One című albuma némileg elüt minden korábbi megjelenésétől - darabokban mégis benne van minden, amivel eddig kísérletezett, s nagyon jól felismerhető az a gondolkodásmód, amellyel a hangkészítő technikához nyúl, s ahogy lelket kölcsönöz a gépek zajának. Lopatin előszeretettel használ olyan hangokat, amelyek a korai digitális kütyüket és az ősszámítógépeket jellemezték - ez azonban csak az álca. A feltűnően szintetikus hang- és virtuális látképek direkt álomszerűsége egyenesen utal arra, hogy most egy másik dimenzió soundtrackjét halljuk. Ezek a hangképek amúgy maguk is gazdagok dinamikai és hangulati váltásokban: finoman hullámzó ambient után zaklatott pillanatok következnek (e tekintetben azért Lopatin is új hazájának soktételes szimfóniáját alkotja meg). A záró szám, a Chrome Country pedig már-már álomszerűen, nosztalgikusan szép: mintha gyermekkorunk kedvenc tévéműsorainak zenéi lelassítva, egyszerre szólnának a fejünkben. Lám, a végén még a nyuszit is előhúzta a cilinderből.

Warp/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.