Muller egyenesen fürdik ebben az újonnan megtalált formai és stiláris gazdagságban: a techno/house szubkultúra múltjának kútja is mélységes mély, s aki belenéz, nem biztos, hogy elszédül - pláne, ha ilyen tehetséges, mint a Self Therapy alkotója. Neki arra is van érkezése, hogy jól értelmezhető sorrendbe rendezze a house izgalmasabb ágából, a technotradícióból, az intelligensnek is nevezett elektronikából, a néhai absztrakt hiphopból, sőt a drum and bass finomabb vonalaiból is (lásd: Fovea) merítő zenéit. A szinte simogató finomságú darabokat kattogósan érdes, de még mindig játékos és friss szerzemények követik: ilyen például a Park By Night szabálytalan, szétcsavart technója. A számok jó része kellemesen meglepi a befogadót: a Throwback üdítően friss lüktetését éppoly örömmel fogadhatjuk, mint a Chilliger Track füstös, alpesi hiphopját vagy a King Of The Beats egyértelmű tribute-ját. A végén pedig két olyan - sokfelvonásos, szinte epikus, néhol trance-be hajló, mégis lüktető - tánczenei darab is található (a Mintra, illetve a címadó), melyekért már most járna a zenekészítő számára a jeles osztályzat.
Boysnoize/Deep Distribution, 2013
