Lemez

Oly boldog rajta – Omar Souleyman: Wenu Wenu

  • - minek -
  • 2014. március 6.

Zene

Még ma is viszonylag ritka, hogy egy minden szempontból, így zenekultúrája révén is egzotikus ország muzsikusa majdnem szabályos karriert fusson be, sőt kultstátuszt élvezzen a nyugati popiparban. Márpedig a szíriai Omar Souleyman (aki az ország északkeleti, többnemzetiségű és -kultúrájú feléből származik) már afféle legenda és ikon - mind szélesebb (s nem csak zenei) körökben. 2011-ben maga Caribou válogatta be a kultikus All Tomorrow's Parties fesztivál programjába, ugyanabban az évben három remixet is készített Björk Biophiliájának dalaihoz. Tavaly decemberben pedig vitathatatlan sztárfellépő volt Oslóban a Nobel-békedíj átadási ceremóniáján - s addigra már elkészíthette első igazi nyugati albumát a veretes Domino kiadónál (illetve annak Ribbon Music sublabeljénél).

Mit ne mondjunk, nem ez a művész első megjelenése: a szorgalmas, szó szerint értendően lakodalmas zenész egyes becslések szerint vagy ötszáz (!) saját nevén kiadott hanghordozóval büszkélkedhet - ezek többsége persze nem stúdióalbum, hanem kurd és arab nyelven felénekelt lakodalmi koncertek anyaga, melyeket rendre sokszorosítottak. Ezekből kompilálták össze azt az öt válogatáslemezt, amelyekből a nyugati zenehallgatók is megismerték Souleyman és muzsikustársai játékát. Zenéjében érthető módon kulcsszerepet kap az énekes vokális teljesítménye (gyakorta kérdés-válasz logikájú dalszerkezetbe illesztve), de legalább ennyire hangsúlyosak a saz (a közeli török vidékeken baglama) nevű húros hangszeren előadott merész szólók. De a házilagosan barkácsolt felvételek romantikus hangmasszája a múlté: a Wenu Wenu már Kieran Hebden (alias Four Tet) értő produceri munkájával készült, aki szó szerint kitisztította a számokat, s nyomatékosította elektronikus alapjaikat - romantika ide vagy oda, mindez az előnyükre vált. Az akusztikus hangszerek, a sűrűn használt szinti, az ének és az egyszerre keleties és modern, urbánus ritmusok hatásos mixtúrát képeznek, a meredek hajlítások és dallammenetek bőségesen jutalmazzák a bódító orientalizmus iránt vonzódó nyugati befogadót. S talán az is ad egy esélyt Souleymannak, aki eddig allergiás volt az efféle levantei hangulatra, a helyi népszerű testmozgás, a dabke ritmusára. Hiszen remek tánczenék sorakoznak a Wenu Wenun: a címadó tech-folk darabot vagy a kíméletlenül trappoló Warni Warnit éppúgy említhetnénk, mint a kevésbé nyaktörő dalokat. Tudjuk, ezek üzenetét nyelvtudás híján nem egyszerű felfejteni - de a muzsika magáért beszél!

Ribbon/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.