Lemez

Oly boldog rajta – Omar Souleyman: Wenu Wenu

  • - minek -
  • 2014. március 6.

Zene

Még ma is viszonylag ritka, hogy egy minden szempontból, így zenekultúrája révén is egzotikus ország muzsikusa majdnem szabályos karriert fusson be, sőt kultstátuszt élvezzen a nyugati popiparban. Márpedig a szíriai Omar Souleyman (aki az ország északkeleti, többnemzetiségű és -kultúrájú feléből származik) már afféle legenda és ikon - mind szélesebb (s nem csak zenei) körökben. 2011-ben maga Caribou válogatta be a kultikus All Tomorrow's Parties fesztivál programjába, ugyanabban az évben három remixet is készített Björk Biophiliájának dalaihoz. Tavaly decemberben pedig vitathatatlan sztárfellépő volt Oslóban a Nobel-békedíj átadási ceremóniáján - s addigra már elkészíthette első igazi nyugati albumát a veretes Domino kiadónál (illetve annak Ribbon Music sublabeljénél).

Mit ne mondjunk, nem ez a művész első megjelenése: a szorgalmas, szó szerint értendően lakodalmas zenész egyes becslések szerint vagy ötszáz (!) saját nevén kiadott hanghordozóval büszkélkedhet - ezek többsége persze nem stúdióalbum, hanem kurd és arab nyelven felénekelt lakodalmi koncertek anyaga, melyeket rendre sokszorosítottak. Ezekből kompilálták össze azt az öt válogatáslemezt, amelyekből a nyugati zenehallgatók is megismerték Souleyman és muzsikustársai játékát. Zenéjében érthető módon kulcsszerepet kap az énekes vokális teljesítménye (gyakorta kérdés-válasz logikájú dalszerkezetbe illesztve), de legalább ennyire hangsúlyosak a saz (a közeli török vidékeken baglama) nevű húros hangszeren előadott merész szólók. De a házilagosan barkácsolt felvételek romantikus hangmasszája a múlté: a Wenu Wenu már Kieran Hebden (alias Four Tet) értő produceri munkájával készült, aki szó szerint kitisztította a számokat, s nyomatékosította elektronikus alapjaikat - romantika ide vagy oda, mindez az előnyükre vált. Az akusztikus hangszerek, a sűrűn használt szinti, az ének és az egyszerre keleties és modern, urbánus ritmusok hatásos mixtúrát képeznek, a meredek hajlítások és dallammenetek bőségesen jutalmazzák a bódító orientalizmus iránt vonzódó nyugati befogadót. S talán az is ad egy esélyt Souleymannak, aki eddig allergiás volt az efféle levantei hangulatra, a helyi népszerű testmozgás, a dabke ritmusára. Hiszen remek tánczenék sorakoznak a Wenu Wenun: a címadó tech-folk darabot vagy a kíméletlenül trappoló Warni Warnit éppúgy említhetnénk, mint a kevésbé nyaktörő dalokat. Tudjuk, ezek üzenetét nyelvtudás híján nem egyszerű felfejteni - de a muzsika magáért beszél!

Ribbon/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.