Lemez

Pontról pontra – Toy: Join The Dots

  • - minek -
  • 2014. február 16.

Zene

A londoni Toy kvartett már 2012 őszén megjelent bemutatkozó lemezén is jóval több volt holmi ígéretnél. A krautrock lüktetését a posztpunk elszántságával és a legszebb pszichedelikus rockhagyományokkal elegyítette: ezen alapokon markáns, szándékoltan nyers, "kiélezett", módfelett dinamikus és szerethető hangzást alakított ki.

Alig tizenöt hónap kellett nekik a sok szempontból kritikus második album megalkotásához, amit a rájuk oly jellemző határozottsággal, egy lendülettel, mindössze két hét alatt vettek fel és mixeltek össze.

Talán ennek is köszönhető, hogy még az előző lemeznél is egységesebb, kompaktabb, egy frekvencián rezgő lemez került ki a kezük alól. Mindez korántsem jelenti azt, hogy egyhangú, pláne unalmas lenne, amit csinálnak - az izgalom és a várakozások fenntartásához az is kellett, hogy sok tekintetben más szemmel nézzék a saját munkájukat, és kissé módosítsák is a hozzávalók adagolását. Túlzás lenne lekerekítettnek hívni a Join The Dots tónusát, de kétségtelenül eltűntek a túl sarkos fordulatok - és a tűréshatárt próbálgató kraut/noise rock epizódok. Már az első albumról sem hiányoztak a kifejezetten erős és kerek dalszerű formák - most azonban egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, milyen ügyesen alakítják a zenei nyersanyagot nagybetűs dalokká, megkapó és eredeti melódiákká. Aki csak egyszer is meghallgatja a legszebb shoegazer időket idéző It's Been So Longot, az többet nem fog kételkedni abban, hogy tényleg dalból van a lelkük. Ráadásul a lemez zömét kitevő rövidebb, 4-5 perces számokra jellemző álomszerű dallamokból bőven jut a szélesen áradó, hoszszabb darabokba is: a címadóba vagy a nagyszerű záró számba, a Fall Out Of Love-ba. Ezek azután kellő terjedelemben és keresztmetszetben mutathatják a legjobb formájukat - mintegy zenés stílusgyakorlatként végignyargalva, sőt -ügetve egy sajátos rocktörténeti ösvényen.

A hangzást és a hangszerelést ezúttal sem érheti szó. A ritmusszekció magabiztosan hozza a hol motorikusan lüktető, hol széttépve botorkáló ritmusokat, Alejandra Diez analóg billentyűs játéka mintegy definiálja az álomszerű hangulatot, a gitárosok pedig szakítanak, ahogy kell - ehhez jön még a gitáros-énekes Tom Dougall nem evilági, vagy fogalmazzunk nyíltan: jól beszívottnak tűnő vokálja. A hangsúlyok mindinkább az acid rock és dream pop örökség folytatását erősítik; itt azután a hatvanas évek virágkora és a nosztalgiával aranyozott nyolcvanas évek szépen összeérnek a mával - tiszteletre méltó következetességgel és nagy adagnyi sodró lüktetéssel teszik mindezt szinte korlátok nélkül fogyaszthatóvá.

Heavenly/Neon Music, 2013; a Toy március 21-én lép fel a Dürer kertben.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.