- sisso -

A Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) afféle töredezett, tánckölteménybe hajló Erdély-antológiát állított a színpadra Farkas Zoltán "Batyu", Mihályi Gábor és Orza Calin koreográfiájára. A nagy múltú hagyományőrző társulat, mint már több darabjában is, azt igyekezett bizonyítani, hogy a széthullóban lévő közösségek táncos-zenés kultúrában rögzült örömét és bánatát át lehet menteni más kulturális zűrzavarokba is, méghozzá szentimentalizmustól mentesen.

Miért is szerethetem a kortárs táncot? A Budapesti Tánciskola (BUTI) bemutatóján választ kaphattam a kérdésre. Hát például ezért, amit Angelus Iván tanítványai (néhányan már maguk is önálló koreográfusok, például Hód Adrienn, a Hodworks vezetője) képviselnek a színpadon.

Horváth Csaba koreográfus-rendező és színész-táncos csapata, a Fortedanse pár éve a fizikai színház meghonosításával kísérletezik. Lloyd Newson, a DV8 Company alapítója szerint minden fizikai színház, ami nem passzítható bele az irodalmi-dramatikus és a kortárs tánc kategóriákba.

Duda Éva koreográfus a hazai modern tánc Laurie Andersonja: hiperérzékeny, intelligens, és minden (ünnepi hangulatú) táncjátéka olyan, mintha egy ismeretlen bolygón játszódna. Újonnan látható darabjában Palcsó Nóra és Katonka Zoltán táncolja a kontakt- és Cunningham-technikára épülő, jól áttekinthető, helyenként már - lehet, hogy az akciófilmeket idéző zenék miatt - dzsesszbalettre emlékeztető koreográfiát. Ügyes, harcművészeti elemeket beépítő párbajjal indul a történet; nyilvánvaló, hogy a nő és a férfi egymás megismerhetetlenségének tárgya és alanya lesz itt, s már a küzdelmükben is van valami a hátborzongató kommunikációképtelenségből.

Három férfi feketében: Ifj. Zsuráfszky Zoltán, Bora Gábor és Katona Gábor Baka.

Árvai György rendező és látványtervező húsz éve műveli kegyetlen színházát. A performer és a néző tűréshatáraival kísérletezik, a megsemmisülés izgatja, a kiszolgáltatott test és a nyers, közönyös tér közti feszültségből igyekszik műalkotást teremteni.

A színházi pince előterében családi fotók: Bozsik Yvette, a darab koreográfusa és rendezője egy hajdúszoboszlói kertben, amikor olyan nyolcéves lehetett. Az előadás főfigurája, a szakadt kis balerinarém, a zseniálisan táncoló és színészkedő Hasznos Dóra nagyon hasonlít arra a kislányra, persze nem is véletlenül.

Gorkij több mint százéves, sok színházi kísérletet megért darabja egy kőszínház pincéjében mint kortárs fizikai színházi revü lett előadva, egy orosz, krómozott gyorsbüfében (egyértelmű McDonald's parafrázis) Playboy-nyuszik, bohócok, konyhalányok meg utcai harcosok között. Horváth Csaba rendező-koreográfus úgy döntött, hogy felkavarja a kedélyeket Angyalföld peremén.

címmel mutatta be a The Tiger Lillies zenekar sokkoperáját Ascher Tamás rendezésében, Parti Nagy Lajos átiratában az Örkény Színház társulata: zenés és sötét pszichopedagógiai komédia, ami, hogy konzekvens legyek, rém szórakoztató. Dr.

A butoh, ha jó, olyan, mint amikor táncolnak a kövek, könnyedén meghajolnak a felhőkarcolók, udvariasan vigyorog a festett halál. A műfaj fiatal, az ötvenes évek Japánjában született, az akkori, nyugati táncot és a no színházat "majmoló" kortárs ellenében.

A Quimby 2006. január 1-je óta immár hagyományos évkezdő Gödör-koncertjét úgy hirdetik, hogy minden benne van; az angyali csilingelésektől a pokoli mélységekig.

A darab premier előtti, zártkörű bemutatójával indult idén a Kortárs Drámafesztivál, ami oké, mert ezt érdemes mutogatni a nemzetközi zsűrinek. Nézzék csak, milyen az a végső giccs, a "pannon" szerelem, a "szittya" magány, a rongyos élet és a csipkés halál testekre festve.