Három férfi feketében: Ifj. Zsuráfszky Zoltán, Bora Gábor és Katona Gábor Baka. A férfiak aranykorát siratják tánccal, és készségesen gúnyolódnak magukon. A színpadot csak a szereplõk által cipelt lámpák és fényeik meg a felnagyított árnyak alakítják. Befoghatatlan a tér, akár az idõ és az emlékezet, amit itt a néptánc redukált nyelvébõl leülepített mozdulatokkal eltáncolnak nekünk. Megszoktuk, hogy Kovács Gerzson Péter, a több mint húsz éve kiugrott folklorista néha már a mozdulatlanságot viszi színpadra tánc gyanánt. Koreográfiája most sem szól másról, mint a hagyományok újragondolásáról, más-más formákban való felhasználásáról, amire a cím is utal. Actual-DNS, trans-DNS, pop-DNS, retro-DNS és így tovább: ahogy a filozofikus KGP megfogalmazza a "neobiológiát". De nem kell aggódni az elmeállapotáért, a pszeudofogalmak elnyerik jelentésüket a darab során.
A figurák hol duhaj, sötét humorú kocsmai jelenetet táncolnak el, hol dürrögõ fajdkakasként jelennek meg egy diszkóban, de láthatjuk azt is, ahogy elkeseredett harcot vívnak magukkal az elmosódóban lévõ szerepekért, illetve felszabadultan bolondoznak, akár a gyerekek. A zene élõben szól, mint a TranzDanz történetében már annyiszor: Dresch Dudás Mihály, a koreográfus régi alkotótársa, Bakai Márton (Club Era) és Hock Ernõ (Zuboly) húzzák a pazar, népzenés-dzsesszes talpalávalót, miközben mozgásban is kísérik a táncosokat. Két férfitrió, amely jól megfér egy csárdaszínpadon. A végén aztán csak a villózó fények és a zene marad. Akár egykor egy csûrdöngölõn vagy elektro-gulyás partiban, maguknak, egymásnak táncoltak ilyen remekül. Az emlék meg a miénk marad.
Trafó, február 27.
*****
