performansz - TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA ÉS GERGYE KRISZTIÁN: VÉR-REFLEX

  • - sisso -
  • 2009. március 12.

Zene

Árvai György rendező és látványtervező húsz éve műveli kegyetlen színházát. A performer és a néző tűréshatáraival kísérletezik, a megsemmisülés izgatja, a kiszolgáltatott test és a nyers, közönyös tér közti feszültségből igyekszik műalkotást teremteni.
Árvai György rendezõ és látványtervezõ húsz éve mûveli kegyetlen színházát. A performer és a nézõ tûréshatáraival kísérletezik, a megsemmisülés izgatja, a kiszolgáltatott test és a nyers, közönyös tér közti feszültségbõl igyekszik mûalkotást teremteni. Bozsik Yvette-tel közös munkája (Eleven tér, 1988) hírhedt lett a kezdetekkor, aki nem látta, az is városi legendaként terjesztette, hogy a rendezõ egy szûk terráriumba zárta a lázadó balerinát. Gergye Krisztián táncos-koreográfussal most másodszor mûködik együtt egy "tesztelésen", ami végre leplezetlenné teszi Árvai munkamódszerét. Kívülálló kutatócsoport tagjaként figyeli meg, hogyan idézi fel Gergye az elmúlt évtizedek radikális performereit-akcionistáit (Hermann Nitsch, Günter Brus, Hajas Tibor és társaik) - az önvérvételtõl az öncsonkításon és a testnedvekkel meg a fulladással való "játékon" át az állati belsõ szervek szerepeltetéséig Gergye kimeríti a performanszlexikont. Preparált minden, de mégsem lehet tudni, mennyit kínlódik az elõadó. Közben egy képernyõn a rideg, színpadként funkcionáló, kínzókamrákkal teli vaskifutó felett folyamatosan adagolják a történeti és az aktuális, az elõadásra reflektáló információt.

Végül az addig szõnyegként terülõ "vásznat", amelyet az elõadó közben "összemocskolt", felhúzza egy mechanikus szerkezet, és meghökkentõ, végsõ, bûzlõ festmény tárul a nézõk elé. A "varázsló" pedig végig csak figyel, majd lehozatja a színpadról a hisztérikussá vált, kimerült elõadót. Kifordított, steril világ ez: míg a performerek a saját bõrüket vitték a vásárra, a rendezõ itt más bõrével teszi ugyanezt. Emiatt lehet nem szeretni, de nem hazudik, egy lehetséges utat kínál, amelyben az alkotó kíméletlen tekintete kapja a fõszerepet. Vészesen skizofrén, korhatáros és csak erõs idegzetûeknek ajánlott.

MU Színház, február 22.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.