könyv - LÁBÁN RUDOLF: TÁNCNAK SZENTELT ÉLET

  • - sisso -
  • 2009. július 23.

Zene

London legjelentősebb kortárs táncintézményét nevezték el róla (Laban Dance Center), Pozsonyban szobra van, Németországban és Svájcban, ahol koreográfusként és iskolaalapítóként működött, kultuszfigura, Magyarországon viszont, bár anyanyelve volt a magyar, leginkább csak arról a Lábán-írásnak nevezett lejegyzési módról ismerik, amely a kottához hasonló módon rögzíti a koreográfiákat. A L'Harmattan kiadó új tánctörténeti sorozatának köszönhetően most a XX.
London legjelentõsebb kortárs táncintézményét nevezték el róla (Laban Dance Center), Pozsonyban szobra van, Németországban és Svájcban, ahol koreográfusként és iskolaalapítóként mûködött, kultuszfigura, Magyarországon viszont, bár anyanyelve volt a magyar, leginkább csak arról a Lábán-írásnak nevezett lejegyzési módról ismerik, amely a kottához hasonló módon rögzíti a koreográfiákat.

A L'Harmattan kiadó új tánctörténeti sorozatának köszönhetõen most a XX. századi európai tánc egyik legjelentõsebb alkotójának írásaiban is elmélyedhetünk. Lábán 1935-ben németül megjelent, élete legjelentõsebb eseményeit és egyben világlátását is rögzítõ visszaemlékezései nem csupán táncelméleteit, a koreológiát (a táncmozdulatok mûvelésének etikai és esztétikai hatása), illetve a koreozófiát (tánceseményeket uraló törvényszerûségek tana) és ábrándos egyéniségét világítják meg, de antropológiai és történeti szempontból is érdekesek.

Az eredetileg képzõmûvésznek készült, magát autodidakta módon képzõ, a táncot az ember magától értetõdõ kifejezésmódjának tekintõ "varázsló" írásai nélkülöznek minden "tudományos igényességet", és emiatt néha megmosolyogtatóak a mai ember számára. Rendszerezõ képessége viszont már a saját elõadásainak, illetve a svájci Ascona feletti Monte Verita lejtõin a szabadban megnyitott iskolájának keletkezéstörténetét elbeszélõ részekbõl, az amerikai utazása során megfigyelt táncok leírásaiból is kiviláglik. Akinek kevésbé volna érthetõ Lábán szövevényes történetvezetése, annak biztosan jó kiindulópont lesz Fügedi János bevezetõ tanulmánya, és nem csak az lesz a jutalma, hogy még a diszkóban is szabad táncszemléleti tudatossággal kezdheti lóbálni a kezeit egy majdnem elfeledett világpolgár magyar alkotó hatására.

Fordította: Nagy Borbála. L'Harmattan, 2009, 196 oldal, 2200 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.