tánc - AZ ISMERETLEN

  • - sisso -
  • 2009. április 16.

Zene

Duda Éva koreográfus a hazai modern tánc Laurie Andersonja: hiperérzékeny, intelligens, és minden (ünnepi hangulatú) táncjátéka olyan, mintha egy ismeretlen bolygón játszódna. Újonnan látható darabjában Palcsó Nóra és Katonka Zoltán táncolja a kontakt- és Cunningham-technikára épülő, jól áttekinthető, helyenként már - lehet, hogy az akciófilmeket idéző zenék miatt - dzsesszbalettre emlékeztető koreográfiát. Ügyes, harcművészeti elemeket beépítő párbajjal indul a történet; nyilvánvaló, hogy a nő és a férfi egymás megismerhetetlenségének tárgya és alanya lesz itt, s már a küzdelmükben is van valami a hátborzongató kommunikációképtelenségből.
Duda Éva koreográfus a hazai modern tánc Laurie Andersonja: hiperérzékeny, intelligens, és minden (ünnepi hangulatú) táncjátéka olyan, mintha egy ismeretlen bolygón játszódna. Újonnan látható darabjában Palcsó Nóra és Katonka Zoltán táncolja a kontakt- és Cunningham-technikára épülõ, jól áttekinthetõ, helyenként már - lehet, hogy az akciófilmeket idézõ zenék miatt - dzsesszbalettre emlékeztetõ koreográfiát.

Ügyes, harcmûvészeti elemeket beépítõ párbajjal indul a történet; nyilvánvaló, hogy a nõ és a férfi egymás megismerhetetlenségének tárgya és alanya lesz itt, s már a küzdelmükben is van valami a hátborzongató kommunikációképtelenségbõl. Az erõs átéléssel sajnos eléggé fukarkodnak: nem sikerül elkapnom olyan pillanatot, amikor valódi kapcsolat alakul ki a szereplõk között, s a szinkrontánc és a szólófutamok kidolgozott, szép mozdulatai sem kapnak metafizikai töltetet. Mégsem unalmas az egy óra, mert a tér- és idõjáték meg a fény és a füst tervezettsége varázslatos. Kietlen, sötét ûrben érezhetjük magunkat, harci ûrhajók keskeny fénycsóvái felett - máskor a csillagos eget idézik az apró szpotok. A férfi a fényhozó alteregója lesz, a nõ pedig keres és követ, rontott mozdulatokkal táncol, de lehet, hogy kalimpál az apró fények alatt. Aztán fejgéppé lesz a férfi feje, s így tapogatja le fényével szimbolikusan a másikat. Aztán van még egy vallatólámpának álcázott E.T.-vel (a nõ átöleli, hazavágyik) súlyosbított kommersz sci-fi jelenet, de végül csak a végtelen nagy ûr marad: nincs katartikus eggyé válás, legföljebb némi szentimentalizmus.

Közép-Európa Táncszínház, április 10.

***

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?