A Pulitzer-díjas írónõ legfrissebb regényére (fordította: Szûr-Szabó Katalin) nyugodtan mondhatjuk, hogy nõirodalom, és nem a szó - nálunk sajnos annyira megszokott - negatív, hanem inkább a magasztos értelmében. Maradjunk annyiban, hogy nõirodalomról akkor beszélünk, ha a regényben megjelenik a nõi sors, az író nõként reflektál önmagára, illetve ha kontextusba helyezõdnek a nõi dolgok, a menstruáció, a kocsonyafõzés vagy a feketemosogatás. (Mûvésznõk nemegyszer bizonyították már, hogy efféle tevékenységek is lehetnek emelkedettek.) Ha van benne feminista polémia, nemi szempontú társadalomelmélkedés, akkor különösen nõi a próza. Aztán ennek számos változata lehet még, és a sikere attól is függ természetesen, hogy jól van-e megírva.