Az RS9 Színház mélyére vezető meredek lépcsőn tömött sorokban áldoznak nikotinfüggőségüknek kezeltek, gondozók, szociális munkások és érdeklődők: a helyszín kiválasztása annyiban telitalálat, hogy
az "antipszichiátriai",
vagyis a nem medikális megközelítéssel dolgozó orvosok is általában a föld alól indulnak. És akár guruk lehetnek, mint például a Sotéria Alapítvány szellemi atyja, Ronald Laing (1927-1989) brit pszichiáter, aki a skizonfréneknek gründolt egy terápiás közösséget, hogy bebizonyítsa: "a betegség kulturálisan kondicionált belső konfliktus, amely a különösen sivár családon belüli kapcsolatokra adott szélsőséges reakció". Bár nálunk anyagiak híján még nem sikerült létrehozni egy Laing-féle közösséget, a Sotéria Alapítvány klubházat működtet "budán: pár év alatt a háziorvosokkal és az ideggondozókkal való barátságos meccsek során elérték, hogy hozzájuk, és ne a pszichiátriai kezelésre, illetve a gyógyszertárba küldjék az érintetteket. A Sotéria Alapítványnál nincsenek orvosok, ennek megfelelően az RS9 pincéjében sem látni egy árva pszichiátert, pusztán civil segítőket, akik talán túlzottan is optimisták abban a tekintetben, hogy a központi kormányzat már felismerte a közösségpszichiátriai modellek lényegét. (A témában kiírt pályázatok száma és jellege egyébként tényleg ad okot némi megkönnyebbülésre.)
De a Bolondság Napja nem szakmai összejövetel, itt most inkább a "használóké" a pálya. (Betegek és a páciensek nincsenek, itt a user szó magyar változatát - "szolgáltatást igénybe vevő" - vagy a "látogatót" használják.)
M. a Sotéria munkába állítási programjának köszönhetően dolgozik egy éve az RS9 kávézójá-ban, hogy kórházban, mérhetetlen mennyiségű gyógyszerrel kezelt súlyos depressziója után újra hozzászokhasson az emberekhez egy védett, de mégis piaci jellegű munkahelyen. M. reméli, hogy
egyszer teljesen jól lesz,
de most nagyon izgul, mert ő is fellép a színházteremben, a Pszichiátriai Betegek IV. Országos Színjátszó Találkozója első helyezett csoportjainak bemutatóján, amelyen maximum huszonöt perces, könnyen követhető, többnyire zenés-népies-jelmezes darabokat mutatnak be. Az egyik gyógypedagógus szerint az ilyen jellegű művészetterápia csodákra képes.
Vannak, akik túl vannak a nehezén. Egy-egy előadás után megkönnyebbült emberek érkeznek a kávézóba, papíron depressziósok, skizofrének, "határesetek", de most csupán hétköznapi alakok: pizzáznak, zenét hallgatnak. Előkerül Robi is, a Varázshegy Egyesület egyik alapítója, aki ugyanúgy, mint a többi tag, egykori pszichiátriai kezelt. A Varázshegy itt, a föld alatti kávézóban tartja kéthetenkénti összejöveteleit, "kluboznak", kiállításokat rendeznek. Jelenleg éppen egy olyan internetes rendszer kidolgozásán fáradoznak, amellyel bebizonyíthatják: az elektronikus terminálok nemcsak elszigetelhetik az embereket, hanem közelebb is hozhatják őket egymáshoz.
A hajdúnánási színjátszó csoport vezetője, Kovács Sándorné osztályvezető főnővér elmeséli: huszonöt éve dolgozik a helyi elmeszociális otthonban, több mint tíz éve kezdték el a színjátszást, egyszerű nyelvezetük miatt leginkább népszínműveket mutatnak be. Ennek köszönhető, hogy városuk is, sőt A városuk, sőt "az egész világ" egyre inkább elfogadja őket. Tíz éve még nem tudtak úgy végigsétálni a főutcán, hogy ne mutogattak volna rájuk, most meg a fél országot bejárják, és a strandon ingyenfagyit is kapnak.
*
Norvégiában tíz éve április elsején rendezték meg először a Bolondság Napját, úgy vélték, a pszichiátriai betegségekhez kötődő előítéletek leépítése legkönnyebben a kultúrán keresztül működik. Magyarországon ez volt a második alkalom, igaz, április 1-je helyett október 9-én, a Mentális Egészség Világnapjának előestéjén, az OSI (Open Society Institute) szemléletformáló és stigmaellenes kampánya részeként. Norvégiában és másutt számos híresség csatlakozott a "bolondok" táborához. A látottak alapján nálunk még nem. Nem mintha hiányoztak volna.
