Doktorira készülő pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendező eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.
Ignacio és Enrique története a hatvanas évek Spanyolországában, egy bentlakásos egyházi iskola falai közt kezdődik, ahol két gyermek homoerotikával terhes barátságába Manoló atya, a pedofil hajlamú nevelő kavar bele. A felnőtt fiúk aztán tizenhat év múlva találkoznak újra, Ignacio, aki időközben Ángel (Angyal) művésznéven színész lett, felkeresi Enriquét, a szép reményű filmrendezőt, hogy gyermekkori szerelmük ihlette forgatókönyvét megmutassa, és egyúttal szerepért folyamodjon benne. Ám itt már sok minden nem az, aminek tűnik, különös tekintettel a szerepekre. Enrique valójában nem az egykori barát, Manoló atya viszont még ma is baljós árnyként figyel a háttérben. A filmnoirba váltó kaland szálai jól összegabalyodnak: a nézőnek fogalma sincs, hogy a nosztalgikus történetet, az aktuális vagy a filmbeli filmet nézi.
Az egykori punk visszatér a gyökerekhez, már ami a saját életét vagy korábbi filmjeinek külsőségeit illeti. Ismét vannak transzvesztiták, pop-art rózsaszínek és Franco utáni ellenkultúra. A főszereplők, mint már előző filmjében is, megint férfiak. Enrique olyan underground filmrendező, mint Almodóvar lehetett a Pepi, Luci, Bom és a többi lányok idején, Ángel olyan színész, mint múzsái egykoron. Ám valamiben mégis más, mint az összes előző film: struktúrája minden eddiginél törékenyebb és minden eddiginél erősebben felveti a kérdést: innen hova tovább? Hiszen mindent elmondott már anyákról, atyákról.
- sisso -
Forgalmazza a Budapest Film
