Film: A nevelõ harmadik (Pedro Almodóvar: Rossz nevelés)

  • - sisso -
  • 2004. szeptember 16.

Zene

Doktorira készülõ pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendezõ eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.

Doktorira készülő pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendező eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.

Ignacio és Enrique története a hatvanas évek Spanyolországában, egy bentlakásos egyházi iskola falai közt kezdődik, ahol két gyermek homoerotikával terhes barátságába Manoló atya, a pedofil hajlamú nevelő kavar bele. A felnőtt fiúk aztán tizenhat év múlva találkoznak újra, Ignacio, aki időközben Ángel (Angyal) művésznéven színész lett, felkeresi Enriquét, a szép reményű filmrendezőt, hogy gyermekkori szerelmük ihlette forgatókönyvét megmutassa, és egyúttal szerepért folyamodjon benne. Ám itt már sok minden nem az, aminek tűnik, különös tekintettel a szerepekre. Enrique valójában nem az egykori barát, Manoló atya viszont még ma is baljós árnyként figyel a háttérben. A filmnoirba váltó kaland szálai jól összegabalyodnak: a nézőnek fogalma sincs, hogy a nosztalgikus történetet, az aktuális vagy a filmbeli filmet nézi.

Az egykori punk visszatér a gyökerekhez, már ami a saját életét vagy korábbi filmjeinek külsőségeit illeti. Ismét vannak transzvesztiták, pop-art rózsaszínek és Franco utáni ellenkultúra. A főszereplők, mint már előző filmjében is, megint férfiak. Enrique olyan underground filmrendező, mint Almodóvar lehetett a Pepi, Luci, Bom és a többi lányok idején, Ángel olyan színész, mint múzsái egykoron. Ám valamiben mégis más, mint az összes előző film: struktúrája minden eddiginél törékenyebb és minden eddiginél erősebben felveti a kérdést: innen hova tovább? Hiszen mindent elmondott már anyákról, atyákról.

- sisso -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.