Film: A nevelõ harmadik (Pedro Almodóvar: Rossz nevelés)

  • - sisso -
  • 2004. szeptember 16.

Zene

Doktorira készülõ pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendezõ eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.

Doktorira készülő pszichoanalitikusoknak egyenesen menynyei falat a rendező eddigi legszemélyesebb alkotása, amely, miközben a gyermekkorra tekint vissza, a katolikus egyház szexuális disznóságai közt matat.

Ignacio és Enrique története a hatvanas évek Spanyolországában, egy bentlakásos egyházi iskola falai közt kezdődik, ahol két gyermek homoerotikával terhes barátságába Manoló atya, a pedofil hajlamú nevelő kavar bele. A felnőtt fiúk aztán tizenhat év múlva találkoznak újra, Ignacio, aki időközben Ángel (Angyal) művésznéven színész lett, felkeresi Enriquét, a szép reményű filmrendezőt, hogy gyermekkori szerelmük ihlette forgatókönyvét megmutassa, és egyúttal szerepért folyamodjon benne. Ám itt már sok minden nem az, aminek tűnik, különös tekintettel a szerepekre. Enrique valójában nem az egykori barát, Manoló atya viszont még ma is baljós árnyként figyel a háttérben. A filmnoirba váltó kaland szálai jól összegabalyodnak: a nézőnek fogalma sincs, hogy a nosztalgikus történetet, az aktuális vagy a filmbeli filmet nézi.

Az egykori punk visszatér a gyökerekhez, már ami a saját életét vagy korábbi filmjeinek külsőségeit illeti. Ismét vannak transzvesztiták, pop-art rózsaszínek és Franco utáni ellenkultúra. A főszereplők, mint már előző filmjében is, megint férfiak. Enrique olyan underground filmrendező, mint Almodóvar lehetett a Pepi, Luci, Bom és a többi lányok idején, Ángel olyan színész, mint múzsái egykoron. Ám valamiben mégis más, mint az összes előző film: struktúrája minden eddiginél törékenyebb és minden eddiginél erősebben felveti a kérdést: innen hova tovább? Hiszen mindent elmondott már anyákról, atyákról.

- sisso -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.