Erica Fischer: Aimée & Jaguár. Szerelmi történet, Berlin, 1943
Szeretõje, Inge közvetítésével ismeri meg Lillyt, akivel halálosan egymásba szeretnek, és ezt becézõ szavak, levelek és versek útján is kifejezésre juttatják az utókor és a példaképek után lázasan kutató leszbikus mozgalmárok nagy szerencséjére. A két nõ története azért válhatott ismertté ötven évvel késõbb, mert a mai napig is Berlinben élõ Lilly Wust 1991-ben, egy, a zsidó nõk mentéséért kapott állami kitüntetés alkalmával találkozott Erica Fischerrel, a szintén Berlinben élõ ausztrál újság-íróval. Ekkor talán magas életkora miatt döntött úgy, hogy a nagy hallgatás után végre a nyilvánosság elé tárja életének nagy melodrámáját. Erica Fischer pedig szorgalmasan jegyzetelt és kisvártatva közreadta bár nem az elsõ, de a legjobban dokumentált harmadik birodalmi nõszerelmi regényt, ami a legkevésbé hasonlít regényre. Nyomtatott formában is inkább egy vetített képes felolvasószínházat idéz, de nevezzük izgalmas, gusztusos privát történelemkönyvnek, amely segítsé-gével egy másik háborús Berlint ismerhetünk meg. A jobb sorsra érdemes várost; az itt élõ zsidó "nõklubok" kifinomult háborús humorát (különösen a Felice és Inge közötti párbeszédekben), a társadalmi kapcsolatokat, a barátságok szövevényét, és nem utolsósorban a berlini leszbikusok lappangó társasági életét. Utóbbi azért is különleges, mert bár tudjuk, hogy a leszbikusokat nem üldözték olyan formában, mint a homoszexuális férfiakat, mégis kiviláglik, hogy az élet finoman szólva bonyolult volt minden nem heteroszexuális, nem keresztényi módon élõ ember számára. Ez a könyv a melegmozgalmak egyik iskoladrámája lett.
Felice-t, aki az utolsó pillanatig nem hagyja el Berlint, végül nem azért hurcolják haláltáborba, mert leszbikus, hanem mert zsidó. Ugyanakkor Lilly, bár a hatóságok is tisztában vannak szexuális hovatartozásával, azért menekül meg, mert nem zsidó. Ezt az utókor csoportterápiás közösségei és az elõszóban sajnos maga a szerzõ is felrója neki, sokat rontva ezzel a saját helyzetén. Nem ront viszont a kuriózumszámba menõ korfestõ versdokumentumokon, a páratlan fotógyûjteményen és a párhuzamos életrajzokat megelevenítõ leveleken, melyek a könyv szinte kizárólagos erényeit jelentik.
Nem tudom, számon lehet-e kérni a túlélõn szerelme életét ötvenévi gyász után, de az biztos, hogy szenvedése mélysége nem mérlegelhetõ.
A magyar megjelenés mindenesetre sürgetõ volt, miután világszerte már számos rádiós és televíziós dokumentummûsor készült a könyvbõl, kiállításokat, mi több, dalokat ihletett, nõkonferenciákat hagyott maga mögött és egy játékfilm is született belõle (kritikusai szerint messze felülmúlva a könyvet) Max Färberbök rendezésében, amely 1999-ben a Berlinale nyitófilmje volt, a filmfesztivál történetében az elsõ, amely leszbikus témát dolgozott fel.
- sisso -
Konkrét Könyvek, Bp., 2004, 290 oldal, 2480 Ft
