A Pulitzer-díjas írónõ legfrissebb regényére (fordította: Szûr-Szabó Katalin) nyugodtan mondhatjuk, hogy nõirodalom, és nem a szó - nálunk sajnos annyira megszokott - negatív, hanem inkább a magasztos értelmében. Maradjunk annyiban, hogy nõirodalomról akkor beszélünk, ha a regényben megjelenik a nõi sors, az író nõként reflektál önmagára, illetve ha kontextusba helyezõdnek a nõi dolgok, a menstruáció, a kocsonyafõzés vagy a feketemosogatás. (Mûvésznõk nemegyszer bizonyították már, hogy efféle tevékenységek is lehetnek emelkedettek.) Ha van benne feminista polémia, nemi szempontú társadalomelmélkedés, akkor különösen nõi a próza. Aztán ennek számos változata lehet még, és a sikere attól is függ természetesen, hogy jól van-e megírva.
Shields, ha krimit írna, "férfi volna a talpán", de az új könyv a fenti szempontok alapján nõregény. Nem olcsó szinglipróza, nem ve-rejtékes propagandapróbálkozás a férfi és nõ közti örök ellentétre való magyarázatok minél szellemesebb és szélesebb tárházának felsorakoztatásával, hanem egy középkorú nõi fõhõs lélektani pikareszkje. Valamiféle vallomás, szívszakasztó, mély, fiktív napló, társadalomkritikai levelezés, amelynek az angolszász "nõprózában" erõs hagyományai vannak, és amelyet nem utolsósorban olyan kellemes olvasni, mint meginni egy teát a teraszon a kora õszi napsütésben, az elmúláson merengve, miközben bent a mosatlan tornyosul, és kifut a bableves.
A regény felütése nem ígér mást, mint szomorúságot. "Úgy hozta a sors, hogy e pillanatban mérhetetlen bánat és veszteség nehezedik rám." A magyar cím és az elsõ fejezetek alapján okunk van azt hinni, hogy Norah, a fõhõs (szintén írónõ) legidõsebb lányának története lesz a fõ szál és ennek kapcsán még az anyai önostorozás. A 19 éves egyetemista lány sorsa, aki egyszer csak fogta magát, és eltûnt otthonról, de nem mint hétköznapi csellengõ vagy lázadó menyaszszony, hanem örvénybe került, elhatározta, hogy utánajár annak: mi a nagybetûs jóság, és úgy gondolta, hogy erre vonatkozólag a haj-léktalanlét nyújt megvilágosodást. (Ettõl az egésznek van egy kis kellemes salingeres áthallása.) Ám a bizarr családi tragédia csak ürügy arra, hogy megismerjük Retát, a mesélõt, a nõt, a háziasszonyt, az anyát, a tisztességes exhippi értelmiségit, aki írókurzuson tanulta a regényírást, soha nem ment férjhez gyermekei apjához, a tehetõs orvoshoz és hobbi-õsrákkutatóhoz, de ettõl még boldogan éli a jómódú ontariói családanyák hétköznapi életét. Minden közel tökéletes körülötte, egészen Norah sajátos lázadásáig. Egyébként pedig azon túl is, hiszen a család az utcai magányban is vigyáz a leg-nagyobb lányra, szemmel tartja, támogatja õrületében, türelmes, nem tehet mást.
A Norah-ra való várakozás közben pedig elmélyedünk a fõ tételben, Reta karrierjében, kiadójával való kapcsolatában, megismerjük barátnõit, akikkel tíz éve kávézik minden reggel, a gondolatait a könyvtárban és bevásárlás közben, felelõsségérzetét, a szeretetre való képességét, szorongásait, valós és képzeletbeli diskurzusait a nõk társadalmi helyzetérõl és mindezeken keresztül az élet egyfajta - számára az egyetlen - értelmét. Reta szemlélõdik és értelmez, az író meg mindezt meleg és puha köntösbe csomagolja, amit jó olvasni. Ám az egész ügyes kis szemfényvesztés, mert a köntös alatt feszes, jól átgondolt próza és "porcos" filozófia tapintható. Ez pedig egyáltalán nem nõies dolog, hacsak nem (ez a regény eredeti címe, Unless) arról van szó mégis, hogy a nõi szív kérge kõkemény. Shields nem kevesebbet mond, mint hogy az élet minden felelõssége a nõt terheli, ezért pláne kiszúrás, hogy több ezer éve úgy általában lesajnálják.
A történet végén éjszaka van, mindenki alszik, a varrás sem hasad, a mosatlan sem koszoló-dik tovább, csak az asszony figyel éberen, és talán egyedül neki köszönhetõ, hogy "A házban mindenki életben van". És ez a fontos igazán.
- sisso -
Geopen Könyvkiadó, 2004, 275 oldal, 2490 Ft
