Bob Marley özvegyének, számos Marley gyermek anyjának (s annál több Marley unoka nagyanyjának), a reggae királynőjének, a fekete női egyenjogúság szószólójának koncertjére jórészt olyan nézők gyűltek össze, akik maguk is a szeretet nevében hallgatják ezt az édeskés, hullámzó muzsikát. Ahhoz, hogy rajongó legyen, nem kell mindenkinek a szabadságot hirdető dreadlockot, a rastalázadást megtestesítő "félelmetes hajfürtöt", horgolt sapkát vagy a jamaicai zászló színeiben vibráló öltözetet hordania. Egy-két kirakati verzió persze feltűnik a közönség soraiban, de afféle hívő is van, aki nemrég lett kopasz, mert a nehéz tincsek miatt állandó fejfájás gyötörte. (Az ős skinhead-eredet története?)
H
Rita Marley egyébként egy olyan, afrikai iskolákat, árvaházakat és rokon intézményeket támogató kampány keretében érkezett Magyarországra, amelynek fő "marketing"-eleme a koncertezés, azon belül pedig az, hogy Bob Marley az idén lenne hatvanéves. Ki miben tudós. Ennek örömére az első órában a C # Sharp zenekar adott koncertet. A fiatal, Marley-hagyományőrző fiúk egészen tehetséges zenészek, bár be kell vallanom, tudományosan nem tudnék különbséget tenni két, a rock steadyhez közelebb álló reggae-szám között. Mindenesetre berugózzák a népet, folyamatosan megy a szövegtuning a számok között, táncolni hívják a lányokat, s vázolják az összefüggéseket a magyar meg a jamaicai nép között, miszerint mindkettő kicsi és harcol a jogaiért. (Hát nem tudom. A mellettem álló "harcos" pillanatnyilag legfeljebb a gravitációval hadakozik, míg az előttem hajladozó Torres Dani a mobiltelefonjával küzd egy órája.)
Hirtelen a színpadra mosolyogja magát két rangidős, szexi rastafari, masszív ősz hódfarkakkal a fejükön. Ilyeneket már csak a kingstoni Bob Marley Múzeumban őriznek. Komisz vigyorral és felszabadult hanggal készítik elő a terepet az est reggae pol-beat főhősnőjének. A teljes Marley-hagyaték úrnője pedig mintegy másfél órával a koncert kezdete után bevonul talpig rózsaszínben, csöcsig fülbevalóban és turbánban. Nem habozik felvázolni, miért is jöttünk össze. Szeret minket, ahogy Bob Marley is szeret minket - közli százszor. Mormol valami imafélét, aztán elereszti mélybarna hangját a Millenáris rockkoncertekre teljesen alkalmatlan Fogadójában. Állítólag neki írt szerelmes számokat énekel, aztán felhangzik jó pár roots reggae is az ősidőkből, amikor Rita az I-Three nevű női vokállal a Bob Marley & The Wailerst kísérte pályafutása csúcsán. Próbálom átérezni a nyomorúságot, a politikának való kiszolgáltatottságot, ami nagyjából hasonló a világ összes Trench Townjában, próbálom megérteni a kortárs Jamaicát, amelynek művészete tisztán erről szól, a bulizásba való meneküléssel, az értelmét vesztett beszéddel és a már-már szöveg nélküli, hümmögős dalokkal. ('szintén szólva ez jobban megy nekem Dj Koja bulijain a Sark presszóban.) A One love-nál menthetetlenül dance hallá alakul a Fogadó. A gimnasztikus örömzenének senki sem tud ellenállni, még Jamaica tiszteletbeli konzulja sem, aki leginkább egy második vonalas Rejtő Jenő-figurára emlékeztet.
H
A hátsó traktusban Rita Marley No Woman No Cry című könyvét árulják. A Nyitott Könyv Kiadó jól időzítette a magyar megjelenést. A mondattanilag meglehetősen problémás és ezért kevéssé élvezhető vallomásfolyam (talán a fordító, Tesfay Sába maga sem bírja egészen a nyelvet) a Kubában született, de gyermekkora óta Kingston szegénynegyedében nevelkedett énekesnőről szól, akinek az a keresztje, hogy beleszeret az akkor még szerencsétlen csóró Robert Nesta Marleyba, és szül neki egy határ gyereket. De van itt számos olyan részlet is, amiről eddig nem értesülhettünk. Például, hogy a harmadik világ első világsztárja, a reggae-legenda milyen macsó paraszt és hűtlen férj volt, aki a menedzsere tanácsára azt is eltagadta, hogy felesége van, vagy hogy miként lett Rita megélhetési házvezetőnő, milyen a rastafarik ellenállási biokertészete, és nem utolsósorban, hogy mik voltak Bob Marley utolsó elképzelései a világról.
Mi pedig amolyan félelégedetten távozunk. Nagyon elmennénk még egy freak out partira, ahol gyékényágyak és olcsó koktélok között orgiáz a kortárs bozótreggae. Nyugodtan rá lehetett volna szervezni egy ilyet.
Június 2., Millenáris Fogadó
