- ts -

A rövidfilm egy eposzi jelzős szerkezettel intézendő el általában: mostoha műfaj.

Ki a fene az a D. B. Cooper? Valljuk be őszintén, ritkán tesszük fel ezt a kérdést - még magunknak is.

Nem kell különösebben sok energiát ölni a keresgélésbe, ha a filmkészítők bűvészboltjában a droggal küzdő ember nyavalyái és a gyermekét innen-onnan visszaszerezni akaró anya nehézségei után kutatunk.

De jó újra látni a vásznon Mickey Rourke-öt! Tök úgy néz ki, mint a Szépség és a szörnyeteg című Disney stúdiós rajzfilmben a melyik is?

A mérsékelten informatív gyűjtőcím a legemlékezetesebb magyarországi sikerre, a Bolondos újoncokra utal, bár ami az emlékezetest illeti, vannak kétségeink, s nem is az azóta eltelt emberöltő jótékony homálya miatt.

Szokvány melodrámát készíteni nyilván valami lenézett foglalatosság, illik az olyat megbolondítani kicsit. Mostanában mindent illik megbolondítani egy kicsit, mintha alapjáraton nem lenne elég hülye a világ.

Ha bizonyos alkotói mozdíthatatlansággal hoz össze a sors, önvédelmi szempontból jobb a lehetséges befogadói attitűdöket cifrázni. Minél régebbi egy nóta, annál inkább. Minél távolabbi, annál inkább. Vagy a fene tudja...

Az úri betörő mint vizuális élmény afféle atavisztikus emlékként nekünk (csupán életkori kérdés: tapasztaltabb honfitársainknak) is megvan. A hetvenes évek elején ment a "nagy sikerű" tévésorozat, melyben Georges Descriéres domborított a frakkos szarka szerepében. Az élet királya volt ő, asszonyok, nyakékek tapadtak a kezéhez, s ha szorult a hurok, hamar odébb-állt. Személyében egy érett, lefegyverző mosolyú profit tisztelhettünk. Ki gondolta volna, hogy lesz ez még így se...

Na igen, ha az embernek se szakmája, se iskolája, jobb, ha talál magának egy kurvát. Tudniillik olyan hivatásosat. Aki megkeresi neki a pénzt. Mert ebben a rohadt mai világban pénz nélkül csak a baj van, nem mintha egy one woman show-ként működő kupleráj annyit hozna a konyhára, hogy attól a baj csak úgy hanyatt-homlok szelelne el. De a kicsit is meg kell becsülni.

John Travolta és Uma Thurman újra táncol! Vajon mi a fenének? Mert az olyan jól mutatott a Ponyvaregényben, kinek árt meg egy efféle visszakacsintás? Szerintem nekik, de a nézõ se ússza meg. Mert az a tánc már akkor is egy visszakacsintás volt, a vezérciki Szombat esti lázra meg a Pomádéra. Nagyon kevés vicce van ennek a bolygónak, amin a második elmondáskor is lehet nevetni... Volt az a villázós mozdulata a kiérdemesült rongylábhercegnek, amikor tenyerét kifelé fordítva, "v"-t formázó virsliujját elhúzta a szeme elõtt, évekig láttuk még utánjátszó bohócoktól... Most bajban lehetnek a bohócok: mit kellene majmolni e mai kûrbõl? Semmit.

Pije jako Dán, tartja a filmművészetben egykor ugyancsak járatos kis közép-európai nemzet (a cseh) szóláshasonlata, s a filmművészetben manapság olyannyira járatos kis észak-európai nép nagy lendülettel igyekszik ennek (iszik, mint egy dán) megfelelni.

Mitõl kult a "kult" (-regény; -film; -úrház)? Naná, semmitõl: vevõbolondító elõtag, címke, semmi egyéb ma már. Kult, ha úgy ölnek, hogy közben Madonna slágereirõl cserélnek épületes eszmét, kult, ha Holden Caulfieldet bagzatjuk a Sötét zsaruk cigin és kávén élõ, meggyõzõen emberi lényecskéivel.