Hosszú az út Winnipegbe - Marc Evans: Hósüti (dvd)

  • - ts -
  • 2007. június 21.

Zene

Bemutatni, hogy az ember mennyire szeretetreméltó és mennyire sebezhető, világos, bár nehezen megfogható hivatala egy játékfilmnek. A hit, hogy az ilyesmi nemcsak mozihősök sajátja, adott esetben nézőhegyeket mozgathat meg - így épp ezen a területen tapasztalható a legtöbb visszaélés (bár gonoszok is versenyben vannak, kétségtelenül).

Bemutatni, hogy az ember mennyire szeretetreméltó és mennyire sebezhető, világos, bár nehezen megfogható hivatala egy játékfilmnek. A hit, hogy az ilyesmi nemcsak mozihősök sajátja, adott esetben nézőhegyeket mozgathat meg - így épp ezen a területen tapasztalható a legtöbb visszaélés (bár gonoszok is versenyben vannak, kétségtelenül).

Az idei Titanic fesztiválon bemutatott, s végül a kölcsönzőkig jutó kanadai-angol produkció is ezen Szküllák és Kharübdiszek között próbál célba jutni - nos, megvannak hozzá a módszerei. A kipróbált módszerei... Meg a sztorija, meg az előadói - ugyan mindről lerí a biztosramenészet, de az alkotók mégis mintha tisztában lennének bizonyos határokkal, ha túlságosan nem is hagyják magukat befolyásolni ezen ismereteiktől.

A történet az éppen esedékes fordulataira rímelő múltbéli események fel-felidézésének ritmikája szerint halad előre a hóban. Kanadában járunk, megérkezett Alan Rickman repülővel, szomorú és magányos arckifejezést visel, a zord éghajlathoz illő meleg ruhával. Gépkocsival folytatná az útját, családi okból Winnipegbe - egyébként mér' is menne oda az ember ilyen hidegben. Ráakaszkodik egy kiscsaj, vinné már el egy darabon. Alan (amúgy Alex) kis riszálás után már kötélnek áll, de még jónak látja utasa orrára kötni, hogy épp most jött a börtönből, ahol gyilkosságért tartózkodott. Nos, ezen a ponton még hihetnénk, hogy valami egészen más filmhez lesz szerencsénk, hm, a gyilkos és a lányka road-movie-ja. De jön egy rohadt nagy kamion, és baaaing! Sose jutunk Winnipegbe.

Tehát fönn kezdünk nagyon, fönn a magasban - lehet, hogy láttuk egy villanásra a kamiont a parkolóban, de úgy jött, ahogyan a moziban kell: egyszer csak; a semmiből. A roncsból csak az egyik kászálódik elő, Alan. Ekkor rögtön két lépcsővel lejjebb szállunk - Rickman ugyan nem a sztárok legnagyobbika, de jelenléte minden vásznon egyformán (eléggé) hangsúlyos, ha ő marad a roncsban holtan, az egy határozott és okkal feltételezhetően pozitív ígéret az elkövetkező másfél órára, valami olyasmi, mintha a Véres kés 1 legelején lelőnék Bruce Willist. Egy autóstoppos lány halála a film elején, az ugyancsak határozott ígéret, ám hogy mire, arról, khm, a kelleténél is bőségesebbek a tapasztalataink...

Mindeközben a fő dramaturgiai mozgatórugó mégis az lenne, hogy mindig rápakoljunk egy lapáttal. Alan minden rendőri óvás ellenére elindul részvétet nyilvánítani az ismeretlen családnak... Azért túlzás, hogy ismeretlen - még a szomszédjuk sem az: Carrie-Anne Moss -, hisz Sigourney Weaver nyit ajtót. Sigourney autista... Most mondjam azt, hogy képzelhetik, mi jön ezután, ha az előbb a folyamatos rápakolást emlegettem? Képzelhetik. És ez még csak a sztori.

Az előadók főerőinek bemutatása azért fontos, hogy belássuk, az alkotóknak gondosan kiválasztott fényvisszaverő elemekre volt szükségük, hisz egyfelől végig a nagy fehér hóban járunk, másfelől minden a felmondott történetre van bízva. A felsorolt nagyszerű mozicsillagok ugyanis kevésbé lenyűgöző formateremtő erejükkel írták be magukat a mozgókép-históriába, mint egyszerű fizikai jelenlétük mindenkor kőharapó erejével. Egyszerűen jó nézni őket, passz. Azt ugyanis különösen nehéz az eddig ismeretes színészi eszközökkel híven felmutatni, hogy Alan annak drámai következményeiért ült, mert egy kamionos elütötte a fiát, akit ugyan sose látott, de épp őhozzá indult... - ezt nevezhetjük éppen rápakolásnak is, de jobb szó a giccs.

A Hósüti egy következetes, halknak álcázott, ám agresszív giccs - szép embereket lehet szeretni benne, és szép emberekért lehet aggódni; pizzával biztos elmegy.

Forgalmazza az SPI

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.