Sűrű, kalandos élet - Márton István: Buhera Mátrix (film)

  • - ts -
  • 2007. április 19.

Zene

Az ötlet mérsékelten eredeti, de távolról sem reménytelen. A hőst az első kockákon elcsapja egy autó, aztán máris egy moziban látjuk viszont, éppen élete filmjét - tudják, azt, ami állítólag közvetlen a halál beállta előtt lepereg mindenki előtt - kezdik vetíteni.

Az ötlet mérsékelten eredeti, de távolról sem reménytelen. A hőst az első kockákon elcsapja egy autó, aztán máris egy moziban látjuk viszont, éppen élete filmjét - tudják, azt, ami állítólag közvetlen a halál beállta előtt lepereg mindenki előtt - kezdik vetíteni. Oké, innen szabad a pálya, már csak egy érdekes élet kell a jó mozihoz, semmiség. Hirtelen azonban további közönség is érkezik, pont oda szól a jegyük, két biztonsági őr. Hogy hogyan kerültek oda, arra a film végén kapunk magyarázatot, úgy vélem, az alkotók slusszpoénnak szánják (így utólag elárulhatnák azért, hogy nekik mér' ezt játszották).

Különben is poénnal fűtünk ebben a szűk másfél órában. A Buhera mátrix egy vicces film - mondhatnánk elhamarkodott nagyvonalúsággal. Mert bár a viccességről talán vitatkozhatnánk, azt különösebb pirulás nélkül leszögezhetjük, hogy filmről ezúttal szó sincs. Hosszúra nyújtott, alapvetően televíziós kabarétréfák szűk füzére ugyanis, amit kapunk. Hősünk (inkább, ugye, áldozatunk) élete távolról sem kész regény, mindöszsze három említésre (élete filmjében lejátszásra) érdemes epizód jutott ki neki - kétségkívül példásan rövid, kábé harminc-egynéhány évig tartó evilági fellépéséből. Ezen epizódokat - feltesszük, úgy is mint filmkészítői eszköz - animációs betétek kötik össze - hogy miért, rejtély, de elfogadunk megfejtéseket. Például életünk filmjére is úgy kell majd összekalapozni a pénzt, házalni kuratóriumoknál, satöbbi, rémes - és különösen nehéz lehet egy elsőfilmes rendezőnek. Bár rosszkedvünk fel-feltámadásaikor hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, hogy ha Magyarországon eldobunk egy követ, feltétlenül filmrendezőt találunk el, de arra még akkor is lenne egy fogadásunk, hogy a népesség zöme elsőfilmesként (még egy nyomorult tévésorozat-epizód megrendezésének is híján) érkezik el a vetítés napjához - nekik tán még animációra se futja. Ne is bolygassuk ezt tovább; az előrelátók mindenesetre már most kérjenek föl valami bejáratott forgatókönyvírót és szponzort.

Mindazonáltal ajánlott annál jobb alapötlettel megkezdeni a kilincselést, mint hogy életüket alapvetően az úttörőmozgalom, egy vízvezeték-szerelő és a jogosítvány megszerzéséért folytatott szolidan költségigényes harc töltötte ki - nem állítom, hogy reménytelen mindössze ennyivel házalni, hisz az itt tárgyalt mű is megszületett, de az örök optimista mégis azt mondatja velünk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár... (és tévedünk nyilván).

Azonban, ha részleteire lebontva tárgyaljuk a művet, bizonyos nagyvonalúságot mégis felfedezhetünk - kivált a szocializáció hangulati hátterét megfesteni igyekvő "történelmi" szálban. Idősíkok és gépkocsimárkák, ruhaviselet és nevetséges utószinkron keveredik itt a teljes dilettantizmus nagyobb dicséretére, ami kétségkívül valami üde bájt ad a mű kezdeteinek, de ezt a terjengősség hamar feledteti. A televíziós kabarétréfák sajátja ugyanis épp az, hogy a legritkább esetben sem tartanak nyolc-tíz percnél tovább. Nem kell különösebben motivált fejszámolónak lennünk ahhoz, hogy kiszámoljuk, három ilyenből nem lesz meg a közel másfél óra (inkluzíve animációs összekötő muri). S ilyen esetekben az - ilyenkor így illik mondani - egyébként kiváló (hát persze) színészekre sem kellene túl sok terhet rakni. Pedig nincs is annál nagyobb teher, mint hogy "csinálj úgy, ahogy szoktál" vagy "kicsit máshogy csináljad, mint szoktad". Ám mégis ezen a vonalon jutnak legmesszebbre a készítők, hiszen azt például simán levették a korszellemből, hogy ez a Pepe-Kapa-attrakció már némileg lehasznált, ezért megbolondították kicsit: Kapa a vízvezeték-, Pepe a gázszerelő (miért nem fordítva?), nincs is közös jelenetük. Voltaképpen meg is eshetne a szívünk Hollósi Frigyesen, Tóth Orsin, a közkeletű becenevén említett két versenyzőn és a többieken (vö. "jobb sorsra érdemes"), hiszen nincs annál kínosabb, mint ha valaki elszántan vicces akar lenni... De hát maguk keresték a bajt - a forgatókönyvet (már ha volt) bizonyára megkapták idejekorán.

A televíziós párhuzam ugyan annyival még feltétlenül bővíthető lenne, hogy megemlítjük a Kész átverés című vidámkodást, de mivel kifelé jövet a vetítőből nem ugrott elénk egyik jómadár sem egy üveg pezsgővel, hogy ez csak egy tréfa, hát ezt sem feszegetjük. Marad a tény, a Buhera mátrix egy film, amit a magyarországi mozikban jó sok kópiával vezetnek elő az ún. "közönségfilm" honi apostolai. Lelkük rajta.

Forgalmazza a Hungaricom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.