Az ötlet mérsékelten eredeti, de távolról sem reménytelen. A hőst az első kockákon elcsapja egy autó, aztán máris egy moziban látjuk viszont, éppen élete filmjét - tudják, azt, ami állítólag közvetlen a halál beállta előtt lepereg mindenki előtt - kezdik vetíteni. Oké, innen szabad a pálya, már csak egy érdekes élet kell a jó mozihoz, semmiség. Hirtelen azonban további közönség is érkezik, pont oda szól a jegyük, két biztonsági őr. Hogy hogyan kerültek oda, arra a film végén kapunk magyarázatot, úgy vélem, az alkotók slusszpoénnak szánják (így utólag elárulhatnák azért, hogy nekik mér' ezt játszották).
Különben is poénnal fűtünk ebben a szűk másfél órában. A Buhera mátrix egy vicces film - mondhatnánk elhamarkodott nagyvonalúsággal. Mert bár a viccességről talán vitatkozhatnánk, azt különösebb pirulás nélkül leszögezhetjük, hogy filmről ezúttal szó sincs. Hosszúra nyújtott, alapvetően televíziós kabarétréfák szűk füzére ugyanis, amit kapunk. Hősünk (inkább, ugye, áldozatunk) élete távolról sem kész regény, mindöszsze három említésre (élete filmjében lejátszásra) érdemes epizód jutott ki neki - kétségkívül példásan rövid, kábé harminc-egynéhány évig tartó evilági fellépéséből. Ezen epizódokat - feltesszük, úgy is mint filmkészítői eszköz - animációs betétek kötik össze - hogy miért, rejtély, de elfogadunk megfejtéseket. Például életünk filmjére is úgy kell majd összekalapozni a pénzt, házalni kuratóriumoknál, satöbbi, rémes - és különösen nehéz lehet egy elsőfilmes rendezőnek. Bár rosszkedvünk fel-feltámadásaikor hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, hogy ha Magyarországon eldobunk egy követ, feltétlenül filmrendezőt találunk el, de arra még akkor is lenne egy fogadásunk, hogy a népesség zöme elsőfilmesként (még egy nyomorult tévésorozat-epizód megrendezésének is híján) érkezik el a vetítés napjához - nekik tán még animációra se futja. Ne is bolygassuk ezt tovább; az előrelátók mindenesetre már most kérjenek föl valami bejáratott forgatókönyvírót és szponzort.
Mindazonáltal ajánlott annál jobb alapötlettel megkezdeni a kilincselést, mint hogy életüket alapvetően az úttörőmozgalom, egy vízvezeték-szerelő és a jogosítvány megszerzéséért folytatott szolidan költségigényes harc töltötte ki - nem állítom, hogy reménytelen mindössze ennyivel házalni, hisz az itt tárgyalt mű is megszületett, de az örök optimista mégis azt mondatja velünk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár... (és tévedünk nyilván).
Azonban, ha részleteire lebontva tárgyaljuk a művet, bizonyos nagyvonalúságot mégis felfedezhetünk - kivált a szocializáció hangulati hátterét megfesteni igyekvő "történelmi" szálban. Idősíkok és gépkocsimárkák, ruhaviselet és nevetséges utószinkron keveredik itt a teljes dilettantizmus nagyobb dicséretére, ami kétségkívül valami üde bájt ad a mű kezdeteinek, de ezt a terjengősség hamar feledteti. A televíziós kabarétréfák sajátja ugyanis épp az, hogy a legritkább esetben sem tartanak nyolc-tíz percnél tovább. Nem kell különösebben motivált fejszámolónak lennünk ahhoz, hogy kiszámoljuk, három ilyenből nem lesz meg a közel másfél óra (inkluzíve animációs összekötő muri). S ilyen esetekben az - ilyenkor így illik mondani - egyébként kiváló (hát persze) színészekre sem kellene túl sok terhet rakni. Pedig nincs is annál nagyobb teher, mint hogy "csinálj úgy, ahogy szoktál" vagy "kicsit máshogy csináljad, mint szoktad". Ám mégis ezen a vonalon jutnak legmesszebbre a készítők, hiszen azt például simán levették a korszellemből, hogy ez a Pepe-Kapa-attrakció már némileg lehasznált, ezért megbolondították kicsit: Kapa a vízvezeték-, Pepe a gázszerelő (miért nem fordítva?), nincs is közös jelenetük. Voltaképpen meg is eshetne a szívünk Hollósi Frigyesen, Tóth Orsin, a közkeletű becenevén említett két versenyzőn és a többieken (vö. "jobb sorsra érdemes"), hiszen nincs annál kínosabb, mint ha valaki elszántan vicces akar lenni... De hát maguk keresték a bajt - a forgatókönyvet (már ha volt) bizonyára megkapták idejekorán.
A televíziós párhuzam ugyan annyival még feltétlenül bővíthető lenne, hogy megemlítjük a Kész átverés című vidámkodást, de mivel kifelé jövet a vetítőből nem ugrott elénk egyik jómadár sem egy üveg pezsgővel, hogy ez csak egy tréfa, hát ezt sem feszegetjük. Marad a tény, a Buhera mátrix egy film, amit a magyarországi mozikban jó sok kópiával vezetnek elő az ún. "közönségfilm" honi apostolai. Lelkük rajta.
Forgalmazza a Hungaricom
