- ts -

A múlt héten - kk - elutazott. Egy visszhang hátrahagyásával, a bayreuthi híres játékokat élvezni. Irigylem kákát. Nem is Bay-reuthért, akkorát nagyon régen gondoltam, de már magáért az útért, annak egy kicsi, nagyon is körülírható szeletéért. Utazóm, - kk - megfontolt, ráadásul lehetőségeiben némileg korlátozott, ám nagyralátó férfiú (vö. Bayreuth plusz üzemanyagárak úgy hazai, mint nemzetközi szinten). Mindezekre figyelemmel a búcsúkor voltam bátor figyelmébe ajánlani egy általam financiálisan kedvezőnek vélt lehetőséget.

Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.

Átutazni Amerikán, ugyan kérem. Mi új mesélhető e kérdéskörben Bayer Zsolt után? Tudhatták ezt vizsgált filmünk alkotói is, mert szakítottak az országúttal mint oly brutálisan kézenfekvő megoldással, hőseiket repcsire ültetik, hipp-hopp kerülünk egyik városból a másikba velük, sőt a változatosság kedvéért alkalomadtán vonatra szállunk, úgy megyünk, a mozijegy a helyjegyünk.

Jönnek a hírek. Napról napra újabbak, immár több mint két hete. Kórházba szállították, intenzív osztályon kezelik, átvitték egyik pozsonyi kórházból a másikba, de a mentőautó fél óráig várakozott vele a portán, állapota válságosra fordult, állapota rendkívül válságosra fordult, családja orvospert fontolgat, átszállították Innsbruckba, nem is "tották", csak este fogják, jönnek Havel orvosai, láthatóan jobban van, csökkentik a mesterséges altatásának időtartamát, nem is lesz szükség harmadik műtétre, az agyának se lesz maradandó baja, megússza. Valahogy így. Míg érte izgulunk, egy csomó izgalmas dolog is felmerül a szlovák felszín alól.

Hősöm tere - a Tisztabúza éjszakája

Mi történik Bohémiában, ha nem történik semmi? Egyfelől előbb-utóbb úgyis valami, de kezdjük a másfelőllel. Már-már komikusan ugyanolyan dolgok, mint hinnénk, nem hinnénk, Magyarországon. Az összecsengések artisztikus harangjátékából, lehetőségeinkre tekintettel, kérdő hangfekvésben idézünk néhány harmóniát. Ki s mint óhajt bankügyeket gyakorlatilag teljes egészükben politikai befolyás, hovatovább közvetlen irányítás alá vonni? Ki kit kíván levendettázni saját pártjának elszemtelenedni látszó protagonistái közül? Vagy éppenséggel mennyivel több állami támogatást pacsiznak le maguknak maguk között a pártok a parlamentben, és még sorolhatnánk. Merészebb megfigyelők mindezek alapján akár messzemenő régiós következtetések levonására is ragadtathatnák magukat, az viszont semmi jót nem ígér az álmoskönyvek szerint, így jobb, ha visszatérünk a legelső kérdésünkre adandó egyfelőli válaszhoz, mely szerint ugye előbb-utóbb csak fölüti a fejét valami jelentősebb horderejű machináció is. Momentán a felcímben jelölt aktus nevezhető némi nem túl költői túlzással égrekiáltónak.

Láttam egy amerikai filmet vasárnap este a gagyitévén (RTL Klub), a műsorújság thrillerként aposztrofálta, tévedésből nyilván, volt már ilyen, felénk az élet szemhunyások szemtelen szériája, ebből alapíthatnánk továbbképzést, bár máshol bizonyára csak pislogásnak, biluxolásnak, tikkelésnek nevezik az ilyesmit, és el se hinnék, hogy életprogram is lehet. De legyen nekik thriller, én sem tudom, mit jelent az, csakhogy a történet sokkal régebbre nyúlik vissza.

Tűzoltómajális a szentendrei skanzenban

Abból a finoman szólva is megalapozottnak tűnő feltételezésből vagyunk kénytelenek kiindulni, hogy alkotói ez opust nem kimondottan magyarországi fogyasztásra szánták. Persze az is nyilvánvaló - élőerőben és vizuális háttérben realizálódott szembeszökő jelenlétünkből kifolyólag -, hogy látását megúszni eleve kevéske reménnyel kecsegtetett. Mindezzel együtt bajosan lenne elvárható, hogy ne csípőre tett szemmel üljünk be a moziba, mondván: na zenélj nekem, te film, mi merre hány méter Pesten.

Jön a jó idő, elég csak a naptárra nézni. Aki nem kimondottan füstfüggő kocsmatöltelék, ez idő tájt már vadul lesi, hogy hol rakják ki a székeket, asztalokat az aszfaltra, mert teraszra vágyik ki szabadelvű, hovatovább kerthelyiségbe, hűs lugas tövibe, kies filagóriába, ejtőzni szaletli szegletén. Világos.

Nem árulok zsákbamacskát, megmondom előre, az alábbi rövidke futam egy merő belterj lesz, úgyszólván magunkban dagonyázunk, ezért jó szívvel csak régi és megrögzött Narancs-fogyasztóknak ajánlom. Különösen azért, mert mondandónk úgyszólván egyetlen gondolati elemét ők vehetik le legkönnyebben, de ne szaladjunk ennyire előre.