Sokáig azt hittem, hogy Magyarországon csak tévécsatornákat szokás kódolni, tévéműsorokat nem. Pedig de.
"Az új műsorstruktúrában" az m2-n vasárnap fél tízkor (ismétlés hétfőn délelőtt, ugyancsak fél tízkor, ugyancsak az m2-n) sugárzott + 1 Éjjeli menedék egy tipikusan ilyen, kódolt műsor, a sorok között olvasandó. Helyes, egy kulturális műsor igényeljen csak folyamatos szellemi készültséget - gondolhatnánk, feleslegesen, hiszen közlendőik megfejtése voltaképpen pofonegyszerű. Aki látott már párat a + 1-ből, képben van.
Tehát az említett ártatlan performansz a tizenegyes számmal alighanem arról szól, hogy íme itt, a "száműzetésben" (az MTV1-ről az m2-re) már az ennyiedik föllépésünknél tartunk, de úgysem lesz ez sokáig így, hiszen az "álbaloldali, álliberális" médiaterror hamarosan úgyis kicsinál bennünket, de amíg lehet, kitartunk az "összehangolt támadással" szemben.
Nyilvánvaló: egy Magyar Narancsban közölt recenzió csakis ennek lehet a része. Akkor is, ha azt mondom: rossz ez a műsor, akkor is, ha azt, hogy aljas. Leginkább arról szól, hogy: ha megpukkadsz is, mártírok leszünk, de nem halunk bele, sőt illegalitásba vonulunk, mint saját barátaink köre.
A performansz megfejtése csak aprómunka, a műegész desifrírozása nem ennyire pepecselős. Ezen a héten annál is könnyebb volt, mert a beköszönést megelőzte egy szép idézet. Csak úgy kiírták a tévére: "Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar." (Szabó Dezső)
Így persze könnyű kódot fejteni, ha a kezedbe nyomják a kulcsot. Nesze, boldoguljál! Mit mondhat erre a kezdő érdeklődő? Gyere asszony, hozzál egy sört, zsidózni fognak a tévében! A tapasztaltabb + 1 néző kicsit elkedvetlenedik, hisz eddig úgy ült az ekrán elé, hogy figyelmezett erősen, mikor jön el az áldott pillanat, amikor mint helyes megfejtő (állandósult szókapcsolat, értelme akkor lesz nyilvánvaló, ha az ellentétét fölállítják: rossz arcú megfejtő) felrikolthat: hopp, megvan a zsidó! Most elvették ezt az örömöt, ajtóstul zsidóztak a házba, hiszen kell-e magyarázni a nagy testű fenomén idézett mondatait?
A magyarországi közcsevej klasszikusáról van szó: így decens az ilyesmit elővezetni jó ideje, önvédelemből. A defenzívába szorult "szabad gondolatok" műsorát látják, kedves nézőink.
Ennél csak azt bírom jobban, amikor így kezdik: nekem semmi bajom velük, mondhatom, számos barátom van köztük.
Az Éjjeli menedékben az a nagyon jó, hogy imád saját magáról szólni, így adva finom hangsúlyokat önnön fontosságának.
Az a nagy, szomorú helyzet, hogy támadják erősen és nemtelenül szegény másként és szabadon gondolkodókat, de ez nem elég. A támadók még csak nem is vállalják fel orcájukkal magukat. A múlt hónapban is állásfoglalást tettek közzé (a képernyőn olvashatatlan gyorsasággal futó nevek), hogy amit Kertész Imre Nobel-díja körül a műsor csapott (Szentmihályi Szabó és Döbrentei lírikusok felléptetésével), az mégiscsak disznóság. Ám született íziben állásfoglalás a műsor védelmében is (képernyőn olvashatatlan gyorsasággal futó nevek), ütköztessük hát nyíltan és szabadon a véleményeket, ahogy azt Európában szokás! De nem lehet, sajnos, mert Salamon András, a műsor elleniek szervezője megígérte ugyan, hogy eljön, de lemondta. Aztán megint lemondta.
Kertészről így vitatkozni nem lehet, de a mi oldalunkról itt egy jeles férfiú, ő azért hadd mondhassa már el egy bekezdésben. Kemény Győző elmondta. ´ sokat olvas, tudtuk meg, és nagyon örült Kertész Nobel-díjának, gondolta is, vesz a családjának karácsonyra. ´ speciel nem ismeri Kertész egy sorát sem, de a jó hír (a magas kitüntetés híre) vétele után elolvasta néhány nyilatkozatát, és nem tetszett. A család Wass Albertet kapott karácsonyra.
Pedig hogy elvitatkozott volna Kertészről, ha az ellenfél is ki bír valakit állítani, aki ugyancsak nem olvasta egy sorát se.
Ezek után - érthető okokból - még műsoron maradt Kertész. Interjút adtak Darvas Ivánnal. Úgy is, mint nagy ötvenhatos hős, mondaná el, milyen egy ilyen másik nagy hősiességet felolvasni. A tévé előtt úgy tűnt, a sokat megélt színész valami rossz tréfa áldozata, valami korábbi Friderikusz-műsorban volt ilyen, ún. álinterjú, amikor a neves interjúalanyt csőbe húzták hülye kérdésekkel, mert az csuda vicces.
Aki nem látta a + 1-et, nem fogja elhinni, hogy a Sorstalanságról készült beszélgetés.
De mindezt számon kérni nevetséges, hisz - és itt mondjuk fel újra a verset -"ez az összehangolt álbaloldali, álliberális...", és ez igaz is, nem innen kéne kajabálni azt, hogy ez a műsor egy rettenet. Mondaná már meg valaki jobbról, és kérné ki magának. Vagy azt, hogy: ez a műsor jó, élvezetes stb. És azt, hogy nem is zsidóznak benne.
- ts -
