- ts -

A pénzvilág maga a háttérhatalom, s mindenki a zsebében van – alapjáraton.

Átlagos család a hetvenes évek elején: a hétéves Josse, két bátyja, öreg kutyájuk és szüleik. Házuk egy északnémet kisváros ifjúsági pszichiátriáján, a park közepén áll, a papa az intézet igazgatója.

Az újságírós filmek az idők kezdete óta egyirányú utcába viszik a nézőiket; a sajtó gyakorlatilag csak heroizálva jelenik meg a vásznon – különösen a megtörtént események alapján készített művekben.

Kék gallérosként sűrű igazán az élet, különösen, ha beszorítjuk egy kisgépszerelő-műhely vasszekrényei közé, ahonnan legfeljebb a kocsmába mozdulunk ki, ugyancsak négy szomorú szürke fal közé.

Medellín utcái zsúfoltak, hangulatos lepukkantság mindenfelé, az épp csak pelyhedző állú kölyökfalka tagsága machetét forgat haszonnal (vagy anélkül) a túlélés reményében.

„Gyertek, hív Bob, építkezzünk! Gyertek, hív Bob, kezdjük hát!”

Az idén kicsit megbicsaklott Bruce Spring­steen és az E Street Band nagyszabású világ körüli turnéja; pont a hozzánk legközelebb eső szakasz esett ki, elmaradt másik három mellett a prágai koncert is. 2025 júniusában térnek majd vissza, hogy pótolják a koncerteket.

Angol sorozatban Idris Elba vitézkedett tán utoljára a légtérben, s jövőre is ő fog, most viszont Richard Armitage-dzsel kell beérnünk.

Megjelenésünk másnapján kezdődik az olimpia Párizsban, s ezt a művelt világ – soroljuk nyugodtan ide a Disney vállalatot is – még mindig hajlamos megünnepelni.

Az utóbbi időkben mintha megsokasodtak volna a gyereküket kétségbeesetten kereső apák a streaming szolgáltatóknál, de lehet, hogy csak Benedict Cumberbatch Ericje miatt tűnik így.

A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk.