Hisz’ mi egyéb következhet mindebből, mint az, hogy a küldetéses ember rövid úton előveszi homokszínű ’74-es Chrysler Newportjának csomagtartójából a kétcsövű sörétest, s ad a seggfejek testületének, majd a tetemeket gondosan lefagyasztja, s magával viszi nevezett gépkocsiján a lúzert, megváltani, nem mintha az kérte volna. Felkeresik szegény lúzer legnagyobb kudarcainak helyszíneit és hőseit, s közben a megváltónak az ámok lefutására is marad ideje, s a lúzer tűr, ameddig tűrhet.
Az utóbbi időkben kifejezetten tündöklő Kyle Gallner és Johnny Berchtold jó páros, pont ilyen srácok vannak megírva az ámokfutós filmek heidelbergi kátéjában, ahol az is szerepel, hogy ha ártatlan vagy, ne kerülj az ámokfutó útjába, ha pedig bármily ismeretlen eredetű vaj van a fejeden, akkor még annyira sem. A szereplők egy bizonyos százalékáról viszont biztosra vehetjük, hogy nem olvasott soha semmilyen kátét, a szimpatikusabbjával ennek dacára is előfordulhat, hogy megússza néhány súlyosabb sebbel, s némi múló lelki traumával. A vége meg az lesz, ami lehet. A világ megváltása ezúttal is elmarad, de a lúzer rálép a helyes útra. Hogy ez a mennybe vagy a pokolba vezet, azt nem lehet elárulni, meg nem is eldöntött. Viszont akinek nincs otthon legalább három rockbandás pólója, az gondolkozzon el a helyes életvitelen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
