Visszhang: film

Az utas

  • - ts -
  • 2025. március 12.

Visszhang

Egy világvégi gyorsbüfében, ahová a madár sem jár és a vendégek is elkerülik, alighanem csak seggfejek, lúzerek dolgozhatnak, s persze a megváltó – ez egyfelől durva és hamis általánosítás, másfelől elfogadható alapja egy ámokfutós indie filmnek.

Hisz’ mi egyéb következhet mindebből, mint az, hogy a küldetéses ember rövid úton előveszi homokszínű ’74-es Chrysler Newportjának csomagtartójából a kétcsövű sörétest, s ad a seggfejek testületének, majd a tetemeket gondosan lefagyasztja, s magával viszi nevezett gépkocsiján a lúzert, megváltani, nem mintha az kérte volna. Felkeresik szegény lúzer legnagyobb kudarcainak helyszíneit és hőseit, s közben a megváltónak az ámok lefutására is marad ideje, s a lúzer tűr, ameddig tűrhet.

Az utóbbi időkben kifejezetten tündöklő Kyle Gallner és Johnny Berchtold jó páros, pont ilyen srácok vannak megírva az ámokfutós filmek heidelbergi kátéjában, ahol az is szerepel, hogy ha ártatlan vagy, ne kerülj az ámokfutó útjába, ha pedig bármily ismeretlen eredetű vaj van a fejeden, akkor még annyira sem. A szereplők egy bizonyos százalékáról viszont biztosra vehetjük, hogy nem olvasott soha semmilyen kátét, a szimpatikusabbjával ennek dacára is előfordulhat, hogy megússza néhány súlyosabb sebbel, s némi múló lelki traumával. A vége meg az lesz, ami lehet. A világ megváltása ez­úttal is elmarad, de a lúzer rálép a helyes útra. Hogy ez a mennybe vagy a pokolba vezet, azt nem lehet elárulni, meg nem is eldöntött. Viszont akinek nincs otthon legalább három rockbandás pólója, az gondolkozzon el a helyes életvitelen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.