Visszhang: tévésorozat

Gyilkosságok Åre vidékén

  • - ts -
  • 2025. február 12.

Visszhang

Az ún. skandináv krimi legnagyobb találmánya nem is az, hogy Ingmar Bergman filmjeinek első olvasatát betolta a hardboiled krimik világába, hanem az, hogy van.

Van, és termel, mint egy élüzem. A krimipiac ugyanis feneketlen étvágyú, és a hiánygazdaság jellemzi. A különféle jelzőkkel ellátott krimik pedig újabb és újabb fogyasztói rétegeket képesek áldozathozatalra csábítani. Lélektani, erotikus, történelmi, disztópikus vagy például „skandináv”. Fagyos és északi, amelyben a jók is folyton a testi-lelki defektjeiket sallerozzák, s nem is ügyetlenek benne, a megoldandó ügyre (és a következő regényre) általában összekapják magukat, sújtsa őket bár alkoholizmus, nehéz, vidéki gyermekkor vagy a dolgozó nép megvetése.

Viveca Sten e krimi-IKEA szorgos munkása, volt ő már a hónap dolgozója is, a Sandhamni gyilkosságokat lajstromozó ciklusának tán már két darabja is olvasható magyarul (s persze tévésorozat is készült a művekből). Jelen ötrészes sorozatunk a címbe foglalt táj­egységi információnak megfelelően minden eddiginél több havat ígér, s könnyen a képernyő elé csalogatja az alpesi és az északi síszámok elkötelezettjeit is. Ezen felül is példás minden: az egyik rendőr gyanús hátterét hagyja Stockholmban, a második gyereknevelési és párkapcsolati gondokkal küzd, a harmadik kinn a padon a dudáját fújja nagyon, s persze a gyilkosok sem különbek a Deákné vásznánál. A hó vakítóan fehér, hullát hoz a sífelvonó, a sorozat meg vakítóan steril. Egy percig sincs kétség, hogy mire megy ki a játék, de nem kellemetlen nézni mégsem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.