Visszhang: tévésorozat

Hiányzol

  • - ts -
  • 2025. január 8.

Visszhang

Harlan Coben művei kis jóindulattal a majdnem jó krimik fachjába gyömöszölhetők.

Szerfeletti termékenység, lendületes mesélőkedv, meggyőző hangulatfestő erő, logikai gátlástalanság, helyenként némi misztikum és nagyfokú keresettség jellemzi a majsztró történeteit – az isten is a Netflixnek teremtette ezt.

A keresett, kiagyalt történetekkel sok baj van, az egyik például az, hogy nagyon nehezen lehet kijönni belőlük, a másik meg az, hogy könnyen kiszámíthatóvá válnak még akkor is, ha tudjuk, bármikor felrúgható a belső logikájuk. Bármikor, de mindig könnyen belőhető pontokon.

Most arról van szó, hogy egy rendőrnő az apja gyilkosát keresi megszállottan, kollégái, barátai, családja intő szavai ellenére is, mert nem hiszi, hogy az lenne az igazi tettes, akit elítéltek a szintén rendőr papa megöléséért. Mindeközben a mindig nagyszerű Steve Pemberton valahol a lidérces vidéki Anglia egyik eldugott farmján menti az ebeket, s nyuvaszt néhány embert, hogy így szerezzen magának egy kis mellékest. A feladat adott, ezt a két szálat kell összefésülni úgy, hogy lehetőleg mindenkinek fájjon. A jóknak menet közben fájjon, a rosszaknak meg a végén. Fáj is. Pláne úgy, hogy közben arra kell gondolni, hogy a jókban is van mindig valami rossz, s a rosszakban is van olykor valami jó, lám még Pemberton is szereti például a kutyusokat. Csupa bájosan szőrös, nagy szemű kis fickó, a világért be nem csapnák a gazdit soha, bezzeg az ember.

Mindez az angol krimisorozatok sémáival és kiváló színészeivel elővezetve közepes szórakozás, de csak öt rész.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.