Visszhang: film

Mini Szibéria

  • - ts -
  • 2025. március 26.

Visszhang

Finnország szép ország, csak kicsit sok benne a hó, igaz, ettől még szebb, és jobban is mutat a képernyőn – helyben persze elég hideg lehet, a filmen is látszik olykor a lehelet.

Finnországot mégis mindenki szereti, még a meteorok is. Egy például pont oda esik le az égből, a hófödte bukolika és ruralitás kellős közepébe, mely esemény – mint azt már mindannyian kitaláltuk – súlyos további komplikációkhoz vezet.

Ám amíg ezekhez a komplikációkhoz elvergődünk a hóban, át kell vészelnünk egy falusi pap, korábbi afganisztáni békefenntartó házaséletének féltékenységi periódusát, ami nem csak az ő számára megpróbáltatás. Ráadásul az elszánt alkotók ide rejtik el a film kulcsát is, tehát maguk is azzal kalkulálnak, hogy e szakasz alatt el-elbólint a néző, s lesz majd nagy csodálkozás a vége felé.

A világ leghosszabb és leghavasabb expozíciója után, amikor a falu apraja-nagyja és a vendégjátékosok is rámozdulnak végre a szajréra, tudniillik az egyik mellékszereplő obskúrus magánmúzeumában nagy lelki- és némileg csekélyebb élőerővel őrzött meteoritdarabra, felpezsdül jócskán a film is, s kapunk egy erős negyedórát, amelyet különösebb engedmények nélkül nevezhetünk vérbő fekete komédiának. Papunk hősleg védelmezi a követ, a házasságát és a hitét, mely buzgólkodásában a melléből ízlésesen kiálló kés sem zavarja. Épp ellenkezőleg, ad neki valamiféle öntudatot, hogy ő voltaképpen csodákra is képes. Ám miután megküzd lakókörnyezete és a messziről jött imposztorok többirányú bírvágyával, a film menthetetlenül visszasüpped korábbi sápadtságába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.