Visszhang: tévésorozat

A vadnyugat születése

  • - ts -
  • 2025. január 15.

Visszhang

A népek kohója hideg volt, fáztak benne cudarul a népek, nem is volt mind rendesen felöltözve.

Szerencsére mindig tudtak tüzet rakni, a zúzmara lepte ágak is könnyen lángra kaptak, tényleg csak arra kellett nagyon vigyázni, hogy az ellenerők észre ne vegyék a felszálló füstöt vagy a fényeskedő világosságot. Mert sajna ellenerők voltak számosan, voltaképpen csak azok voltak, mindenki mindenkinek az ellen­ereje volt. Az ügymenetet pedig úgy bonyolították, hogy mindenki tartott valahonnan valahová, s feszt egymásba botlottak, s akkor üsd, vágd, nem apád. Mindezt 1857-es keltezéssel adresszálják az alkotók, miszerint kerek négy esztendővel járunk a polgárháború kitörése előtt, ám vagy ötvennéggyel Lewis és Clark expedíciója után, igaz, akkor nem esett annyi hó például (pedig mindkét esetben szeptembert írtunk). Szóval a vadnyugat születéséről éppúgy túlzás beszélni, mint amerikai primevalról, így most hiába is kárhoztatnánk a kicsinyt dedósra sikerült magyar címet.

De kik és hol közlekednek ekkor éppen? Nos, számos valós és még számosabb valótlan figura, leginkább valahol Utah déli fertályának kietlen tájain (mely akkor még nem számított államnak, csak úgy volt, ahogy „kormányzója” is). A naptár szerint az ún. utah-i háború zajlik éppen, a híres Mountain Meadows-i mészárlást be is mutatja a sorozat, ami azért nem nagy kunszt, mert a sorozat csak mészárlást mutat be, kisebbeket, nagyobbakat, dramaturgiailag szükségszerűnek tűnőket és hajuknál (stílhelyesen: skalpjuknál) odarángatottakat. (A legjobbak a fransziául beszélő buckalakók, róluk nem tudjuk, hogy kifélék és mit akarnak, persze, dugni és medvét zabálni mézzel, de őket tényleg csak azért küldték be a díszletbe, hogy piszkoskodjanak egy sort, aztán felkoncolják őket. Persze, ha akarom, azt szimbolizálják, hogy a jócselekedetek a vadonban nem mindig célravezetők. De nem akarom.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.