Magyarul nem kevés eufemizmussal úgy nevezzük az ilyesmit, hogy szurkolói rigmus, de sajna nem hangzik ilyen jól, Róóóóhamrendőr, a kurvaanyádat, a dallam kedvéért kényszerűen nyújtott o hang miatt. Aztán rögtön el is csapja valami szabálytalanul kanyarodó kocsi… mármint Favinót, de meg sem kottyan neki.
Mindezt aligha mondhatjuk el az eredeti műről, mert annak nagyon is megkottyant a sorozattá csiribálás. Lévén a széria, amely körül Sollima producerként bábáskodott, a hat teljes része alatt semmi egyebet nem óhajt, pláne bír elmondani a világról, mint amit a film anno egy roppant feszes, adrenalintól szétütött egy és háromnegyed órában elmondott, noha az sem volt valami sok. Mindössze annyi csupán, hogy… izé, róóóóhamrendőr… de ezt már mondtuk. Szóval ott van szegény róóóóhamrendőr a három pogány közt, folyamatos támadás alatt, s azt sem tudja, hogyan védje magát (ti. kinek basszon oda a plexipajzsa mögül a gumibotjával). A családnak, aki feszt azt hányja a szemire, hogy sosincs otthon, nem neveli jóra a gyereket, s megint látták a tévében, hogy ártatlan tüntetőket püfölt agyon? A főnökségnek vagy a politikusoknak, akik keveset fizetnek neki, csak mindenféléket ígérgetnek, s állandóan olyan helyzetekbe kényszerítik, amelyekből élve jó eséllyel nincs kigázolás, vagy ha mégis van, az csak betört koponyákon lépkedve lehetséges? Esetleg a futballhuligánoknak vagy a békés tüntetőknek, akik csak a munkájukért, a bérükért, a szeméttelep vagy a vasút ellen emelnek szót, de a reménytelenség, a politikusok piszoksága percek alatt kihozza belőlük a vérnősző barmot, és akkor kapával-kaszával mennek neki a szegény róóóóhamrendőrnek? (A „B közép” tagjáról már ne is beszéljünk, aki merő élvezetből dolgozik, s még a csapata sikerénél is sokkal fontosabb neki, hogy celerinót nyuvasszon.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
