Visszhang: tévésorozat

Minden zsaru rohadék: A sorozat

  • - ts -
  • 2025. január 22.

Visszhang

Celerino figlio di puttana – énekli, vagy inkább csak úgy üvölti bele a száguldásba motorkerékpárjáról Pierfrancesco Favino (a modern kori olasz bűnfilmek címeralakja) Stefano Sollima 2012-es filmjének, az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadéknak a bevezető kockáin.

Magyarul nem kevés eufemizmussal úgy nevezzük az ilyesmit, hogy szurkolói rigmus, de sajna nem hangzik ilyen jól, Róóóóhamrendőr, a kurvaanyádat, a dallam kedvéért kényszerűen nyújtott o hang miatt. Aztán rögtön el is csapja valami szabálytalanul kanyarodó kocsi… mármint Favinót, de meg sem kottyan neki.

Mindezt aligha mondhatjuk el az eredeti műről, mert annak nagyon is megkottyant a sorozattá csiribálás. Lévén a széria, amely körül Sollima producerként bábáskodott, a hat teljes része alatt semmi egyebet nem óhajt, pláne bír elmondani a világról, mint amit a film anno egy roppant feszes, adrenalintól szétütött egy és háromnegyed órában elmondott, noha az sem volt valami sok. Mindössze annyi csupán, hogy… izé, róóóóhamrendőr… de ezt már mondtuk. Szóval ott van szegény róóóóhamrendőr a három pogány közt, folyamatos támadás alatt, s azt sem tudja, hogyan védje magát (ti. kinek basszon oda a plexipajzsa mögül a gumibotjával). A családnak, aki feszt azt hányja a szemire, hogy sosincs otthon, nem neveli jóra a gyereket, s megint látták a tévében, hogy ártatlan tüntetőket püfölt agyon? A főnökségnek vagy a politikusoknak, akik keveset fizetnek neki, csak mindenféléket ígérgetnek, s állandóan olyan helyzetekbe kényszerítik, amelyekből élve jó eséllyel nincs kigázolás, vagy ha mégis van, az csak betört koponyákon lépkedve lehetséges? Esetleg a futballhuligánoknak vagy a békés tüntetőknek, akik csak a munkájukért, a bérükért, a szeméttelep vagy a vasút ellen emelnek szót, de a reménytelenség, a politikusok piszoksága percek alatt kihozza belőlük a vérnősző barmot, és akkor kapával-kaszával mennek neki a szegény róóóóhamrendőrnek? (A „B közép” tagjáról már ne is beszéljünk, aki merő élvezetből dolgozik, s még a csapata sikerénél is sokkal fontosabb neki, hogy celerinót nyuvasszon.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.