Csak egy megfelelő figura, egy jó forgatókönyv és ügyes kezű rendező kell hozzá.
Első ránézésre Salvatore Espositónál alkalmasabb új Piedonét lámpással sem lehetne találni a tévésorozatok világában. Nagy marha ember, szakálla is van, kender. S színészként is bizonyított, a kezdetben méltán sikeres, aztán persze önmagát többszörösen túlélt Gomorra című nápolyi maffiasorozat Gennaro Savastanója kétségkívül sokáig maradó alkotás, nem mellesleg olyan, mintha Espositóra öntötték volna. Nagyon nem mellesleg: Piedonét csak első látásra öntötték rá. A második látásra azonban már pofozkodni kéne, s hát arra csak viszonylag ritkásan vetemedik ez a sorozat, nagyon is érthető okokból. A harmadik látásra ugyebár maga a színészi játék következne, afelett pedig akár előre is szemet hunyhatunk. Ebben az esetben Spencer volt az, akire a szerepet ráöntötték, Esposito úgy mozog, mint akinek a nyakába szakadt (holott már a főcím is mutatja, hogy inkább szakította). Ugyanakkor a Gomorrával felhalmozott nézői rokonszenvmennyiségből nyilvánvalóan marad későbbre is.
A történet maga Bobby zuhanyzós visszatérését idézi, legalábbis ami a keresettséget illeti. Miközben a nápolyi kikötő sokfelől fölvett koszlott romantikáját kéne bámulnunk, ott lebeg előttünk a szerzők sokadik értekezlete, ahol végre valaki előáll azzal a marhasággal, hogy a csávó – mármint a főhős, az új Piedone – legyen valami szerencsétlen árva, akinek szüleit a befizetendő védelmi pénzek elmaradása okán hidegre tette a Camorra egy különösen rohadék funkcionáriusa, ám akit a valahai Rizzo felügyelő (az igazi Piedone) a szárnyai alá vesz és szakmát ad a kezébe. Meg is jelenik a flashbackekben Rizzo, érthető okokból mindig háttal, de azért nem teljesen bénán. Azt különben is tudja mindenki, hogy Piedonénak a gyerekek voltak a gyengéi, nagy kelletlen pofával mindig páty alá vett egyet (nem nagy tudomány, ezek a filmek napi rendszerességgel mennek a kertévék legmélyebb bugyraiban, aligha csak azért, mert fillérekért beszerezhetők). De akkor mitől Piedone az új Piedone? Hát attól, hogy gyermekkori álmát követve sportoló lett belőle; abban a műnemben vitézkedik, melyet nálunk mindközönségesen pankrációnak neveznek, s ott, a kötelek közt Piedone az ő művészneve. A sorozat egy stuttgarti fellépésével és fényes győzelmével kezdődik, ott úgy nevezik, hogy Plattfuß, már ezért megéri nézni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
