Az eredeti címben szereplő Landman pedig valami efféle, a helyi ügyek eligazítója egy közepes méretű társaság nyugat-texasi olajmezején, afféle termelésirányító, aki gondot visel a kitermelés zavartalanságára, úgy a helyi alvilág, mint a nyilvánvalóan szórakozásból okvetetlenkedő környezetvédők, helyi hatóságok és az önsorsrontó dolgozók tekintetében. Ilyetén a tízrészes dolgozat az egyszerre dúsuló és híguló sheridani életmű azon ágába sorolható, melyben egy híres színész – valahol a gyár névadójának szűkebb-tágabb lakókörnyezetében vagy a fantázia világában – elintézi a dolgokat. A Kingstown polgármestere (Jeremy Renner) egy képzeleti börtönvárosban a rabok, a fogva tartóik, illetve a polgári világ, a Tulsa királya (Sylvester Stallone) az oklahomai fűtermelők és a New York-i maffia dolgait igazítja el úgy, ahogyan itt Billy Bob Thornton olajozza az övéit. S mindegyiknek nyakán ott a család. Szóval nekik sem könnyű, szerencsére mindegyiknek arany a szíve és hatalmas a töke, melyet nem a nyakán hord, de még csak nem is a bokszeralsójában (bár azt szerintem mindét látjuk), hanem a lelke fenekin.
A műtörténeti előzményekhez képest szegény Billy Bobnak a legintenzívebb a családi élete, viszont neki állnak legjobban a vágóképek. Mint a lebukó nap fényétől vörösre festve szálló homok és a lankadatlanul bólogató olajkutak, míg a háttérben elszáguld egy ördögszekér.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
