- vincze -

Sokan és sokszor leírták már a Neurosisról, hogy ha a kilencvenes években kiadott, minden kétely nélkül stílusteremtőnek nevezhető lemezeikkel hasonlítjuk össze az elmúlt tizenöt évben – a The Sun That Never Sets óta – kiadott anyagaikat, akkor túl sok invenciót nem lehet észrevételezni.

A chicagói zenekar tavaly nagyszerű lemezt készített The Distortion Field címmel (az egykori Floodgate-, Exhorder- és Alabama Thunderpussy-énekessel, Kyle Thomasszal a mikrofonnál), most mégsem azzal, hanem egy speciális turnéval érkezett Magyarországra: idén ünnepelte ugyanis a Psalm 9 című debütlemeze kiadásának harmincadik évfordulóját, amely alapmű korai előfutára volt a kilencvenes évek közepétől máig gyűrűző stoner-­doom hullámnak.

Az atlantai társaság eddig az a zenekar volt, amely az első két, túlzás nélkül zseniálisnak mondható lemezén (Remission, Leviathan) olyan egyedi és magával ragadó formába öntötte a zajos-kao­tikus nagy elődök – például a Melvins és a Neurosis –, valamint a Thin Lizzyhez hasonló, klasszikus hard rock zenekarok munkásságát, hogy azonnal megszerettette magát minden új hangra vágyó zenerajongóval.

Ezt a finn zenekart minden épeszű embernek rajongva kéne tisztelnie, noha a zenéjük koncepciója - ami nem más, mint világslágerek transzformálása finn mulatósba (természetesen finn nyelven) - nemcsak első hallásra, de másodikra is nagyon ijesztően hangzik.

Az amerikai underground szupergrupp létrejöttének körülményeiről sajnos nem szólnak a krónikák, és a budapesti koncert napján épp dögbeteg Mike IX Williams énekest sem tudtuk megkérdezni a dologról, pedig valószínűleg érdekes története lehet annak, ahogy négy, túlzás nélkül legendás figura egy ilyen projektben egymásra talál.

A barátságtalan hétfő esti időpont ellenére egészen kiváló ötlet volt az R33 rendezvénysorozatába, a 100-as Klubba illeszteni ezt a koncertet. A helyszín megközelítése ugyan cseppet sem megnyugtató - az R33-hoz a Blair Witch Projectet idéző parkon, valamint egy használaton kívüli vágóhídon keresztül lehet eljutni -, viszont a Soroksári úton lévő épületegyüttes mintha rálépett volna arra az útra, ami a bécsi Arena felé tart: a belvárosból is relatíve könnyen elérhető placcon egyre több koncerthelyszín található, ám a környezetnek köszönhetően vélhetően nem sok nyugdíjas fog panaszkodni a hangos zene miatt.