Lemez

Angertea: Snakes In Blossom

  • - vincze -
  • 2016.05.07 09:04

Zene

Az alföldi kis faluból, Nagymágocsról származó Angertea-t példaként lehetne állítani a magyar rockzenekarok elé: noha még mindig jóval kevesebben ismerik őket, mint kellene, pont idén lesz húsz éve, hogy jelentősebb törés nélkül játsszák igazán jellegzetes, zajos, leginkább a grunge, illetve az olyan szélsőségesebb metálzenekarok, mint a Tool vagy a Meshuggah neveinek említésével körülrajzolható zenéjüket. A Snakes In Blossom a debütáló, még magyar nyelvű Lélekvágyat is beleszámolva az ötödik Angertea-lemez, egyben a második, amely külföldi kiadónál jelenik meg, és minden eddiginél szélsőségesebbre sikerült. Ha valaki ismerkedni szeretne a zenekarral, akkor inkább az elődjével (No. 4: Songs Exhaled) próbálkozzon, mert a Snakes nagyon nehéz feladat: az elsőként kikerült, kicsit a toolos Maynard James Keenan énektémáira emlékeztető dallamokat is hordozó Sinking In Strain még a befogadhatóbb dalok közé tartozik, utána viszont elborult, teljességgel kompromisszummentes tételek sorakoznak. Ez azonban itt inkább dicséretnek számít, hiszen a Primus-szerű basszustémával alapozó Instancyt, vagy a záró, egészen beteges effektezésre és zajongásra felhúzott Tisza építkezését mindenki imádni fogja, aki fogékony a szélsőséges és kreatív zenékre. A klipesített Aquarium lírázása viszont a lemez mélypontja: ilyesfajta semmitmondó dalokat a Cavanagh testvérek által annektált Anathema késői időszakában hallhattunk, ezen a lemezen pedig olyan, mint a gumicsizma az asztalon. Kár érte, mert a Snakes In Blossom egyébként kiváló alkotás.

Inverse, 2016

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.