Meg persze nagyjából az első lemez megjelenése idején történt az, amit a Trouble kapcsán ezredjére is el kell mondani: ekkortájt koncerteztek közösen a Metallicával, és Hetfieldék azonnal megpróbálták (nagyjából eredményesen) megfejteni a már akkor is legendásan súlyos Trouble-gitárhangzás titkait.
Az egy perui és két magyar előzenekar után (amelyek közül a Makó Dávid énekessel felálló Stereochristot egy zárójel erejéig muszáj megemlíteni, ugyanis megdöbbentően jók voltak) színpadra lépő Trouble ennek megfelelően a Psalm 9 nagy részét eljátszotta, köztük olyan zakatoló alapvetéseket, mint a The Tempter vagy a Bastards Will Pay. Én ugyan nem láttam a Trouble-t az állítólag teljesen oda nem illő Kory Clarke-kal (ex-Warrior Soul) néhány éve Budapesten, de az eredeti énekessel, Eric Wagnerrel igen – nos, Kyle Thomas még nála is jobban énekelt. Egyszerűen elképesztő erő és dinamika van a hangjában, ami a legmagasabb fekvésekben is ugyanolyan energiával tör elő belőle: mára a klasszikus heavy metal-hangok közt abszolút első ligás énekessé vált. A Rick Wartell (mostani fazonja egy vasalt hajú, heroinista Dieter Bohlené), illetve Bruce Franklin (Hulk Hogan mexikói nagybátyja) felállású, méltán hírhedt gitárduó is tökéletesen hozta a dalokban a kötelező ikerszóló-gyűjteményt, így ez a koncert még úgy is hibátlan volt, hogy a későbbi Manic Frustrationről nem játszottak semmit – pedig talán az a Trouble legjobb lemeze. Remélhetőleg azt is megünneplik nemsokára.
Dürer-kert, november 13.
