Az Eyehategodból ismert Williamsen kívül Scott Kelly (Neurosis, Shrinebuilder), a Minsk és a Nachtmystium multiinstrumentalista Stanford Parkere és a Yakuza énekes-szaxofonosa, Bruce Lamont játszik még a zenekarban. A Last City Zero zenéjére leginkább az utóbbi két tag stílusa nyomja rá a bélyegét. A gitáron, basszusgitáron, a Nachtmystiumban billentyűkön, a decemberi Corrections-koncerten pedig dobokon is játszó Parker fiatalkorában valószínűleg rommá hallgatta a Godfleshhez és a Ministryhez hasonló indusztriálóriások lemezeit, Lamont szaxofonja pedig ezúttal is meghökkentő. A Corrections House-t azonban kár lenne azzal elintézni, hogy csupán elit amerikai zenészek iparias projektje volna: a gondosan megkonstruált alapot Kelly olykor-olykor elővett tömör gitárfalai és keserű énekhangja, illetve Williams markáns jelenléte emeli művészi magasságba - furcsamód még akkor is, ha ez a két zenész pontosan ugyanazt és ugyanúgy csinálja, ahogy az anyazenekaraikban. A szerkezetükben kissé a Neurosisra emlékeztető, lassan építkező, feszültséggel teli dalok élőben ugyan nagyságrendekkel hatásosabbak voltak, ám az egyetlen tiszta gitárakkordra és Williams felolvasására épülő címadó például így is maga a hidegrázás.
Neurot, 2013
