Lemez

Corrections House: Last City Zero

  • - vincze -
  • 2014. február 9.

Zene

Az amerikai underground szupergrupp létrejöttének körülményeiről sajnos nem szólnak a krónikák, és a budapesti koncert napján épp dögbeteg Mike IX Williams énekest sem tudtuk megkérdezni a dologról, pedig valószínűleg érdekes története lehet annak, ahogy négy, túlzás nélkül legendás figura egy ilyen projektben egymásra talál.

Az Eyehategodból ismert Williamsen kívül Scott Kelly (Neurosis, Shrinebuilder), a Minsk és a Nachtmystium multiinstrumentalista Stanford Parkere és a Yakuza énekes-szaxofonosa, Bruce Lamont játszik még a zenekarban. A Last City Zero zenéjére leginkább az utóbbi két tag stílusa nyomja rá a bélyegét. A gitáron, basszusgitáron, a Nachtmystiumban billentyűkön, a decemberi Corrections-koncerten pedig dobokon is játszó Parker fiatalkorában valószínűleg rommá hallgatta a Godfleshhez és a Ministryhez hasonló indusztriálóriások lemezeit, Lamont szaxofonja pedig ezúttal is meghökkentő. A Corrections House-t azonban kár lenne azzal elintézni, hogy csupán elit amerikai zenészek iparias projektje volna: a gondosan megkonstruált alapot Kelly olykor-olykor elővett tömör gitárfalai és keserű énekhangja, illetve Williams markáns jelenléte emeli művészi magasságba - furcsamód még akkor is, ha ez a két zenész pontosan ugyanazt és ugyanúgy csinálja, ahogy az anyazenekaraikban. A szerkezetükben kissé a Neurosisra emlékeztető, lassan építkező, feszültséggel teli dalok élőben ugyan nagyságrendekkel hatásosabbak voltak, ám az egyetlen tiszta gitárakkordra és Williams felolvasására épülő címadó például így is maga a hidegrázás.

Neurot, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”