A Derenget az Isten Háta Mögöttből a Kényelmetlen lemez után kiszálló Bokros Csaba gitáros alapította pár éve, mégpedig a Vágtázó Halottkémekből és a Yavából ismert Mestyán Ádám basszusgitárossal, aki már nincs a zenekarban csakúgy, ahogy Máris Viktor, a Dereng első énekese sem – de Bokros csak-csak elrugdalta a zenekart a vízválasztót jelentő első lemezig, ameddig jó néhány kislemezen és itt-ott elpotyogtatott dalon át vezetett az út. Az énekesi pozícióra végül azt a Siklósi Örsöt találta meg, aki zenekarával, az AWS-sel az egyik legnagyobb hazai pop-rock ígéretnek számít mostanság.
A Mestyán–Bokros duó előéletét ismerve az ember valami igazán elvetemült zenét várt volna a Derengtől, de az első dalok jóval fogyaszthatóbbak lettek, és a debütáló nagylemez sem változtat sokat a formulán. Az elődzenekarokhoz képest kimondottan gördülékeny modern rockzenéről beszélünk, amelyből ugyan egy-két epizódtól eltekintve (ilyen például az Önmaga számára is váratlanul nemet mond című dal szaggatott, disszonáns menetelése) hiányzik az IHM vagy a VHK megátalkodottsága, de az okos zenei megoldásoknak, a rockkliséktől jótékonyan elhatárolódó gitármunkának és a trükkös ritmusoknak köszönhetően mégis hosszú távon is érdekes tud maradni. Siklósi énekdallamai mindemellett imádnivalóan ragadósak, és a lemez végére rejtett Felfelé végződik vagy a klipes Golfjátékos olyasfajta, jó értelemben vett slágerességet hordoznak magukban, amire már nagyon nagy szüksége volt itthon a műfajnak.
Szerzői, 2016; a lemez a zenekar SoundCloud-oldalán egészében végighallgatható
