Lemez

Shapat Terror: Újratervezés

  • - vincze -
  • 2016. augusztus 7.

Zene

Sokszor és sokan leírták már azt a magyar rocktörténeti közhelyet, hogy az egri vízben valami csodaszer lehet, annyira jó zenekarok jönnek onnan – elég, ha csak hasraütésszerűen felsorolja az ember a Téveszme, a Mighty Manlifter vagy a sajnos már nem létező Polly Is Dead nevét. Utóbbi a múlt évezred végén alapzenekarává vált a Magyarországra is begyűrűző stoner rock mozgalomnak, a Shapat Terror pedig úgy kapcsolódik a Pollyhoz, hogy utóbbi feloszlása után ide igazolt át Sohajda Péter gitáros-énekes, aki a mai napig meghatározó személyisége a zenekarnak.

Az Újratervezés a Pálkovács Attila gitáros kiszállása után trióra fogyatkozó Shapat kettes lemeze, amelyről négy dalt már elpotyogtattak itt-ott, a másik négy ellenben itt debütál. Bárhogyan is, az ST még mindig a műfaj legjobb magyarországi képviselője: olyan görcsmentességgel, lazasággal és szeretettel játszották fel az Újratervezés dalait, hogy az már önmagában is megkapóvá teszi a lemezt, de a dalok is hibátlanok: egyszerre van meg bennük a stoner rock lelazult hangulata és a legnagyobb grunge-csapatok dallamérzéke és refréncentrikussága, ráadásul úgy szól az egész, hogy a felvételt is irányító Sohajdát lassan ki lehetne nevezni az egerszalóki Ross Robinsonnak. Az egységesen erős lemez utolsó három dala pedig tényleg mindent visz: a Megszállottság akkora ős-grunge-sláger, hogy a harmincon túliaknak valószínűleg könnybe lábad tőle a szeme, az Új királyban a Turbóban és a Korogban is érdekelt Tanka Balázs élete refrénjét énekli, az Érték nélkül legatós nyitóriffje pedig a leg­eltaláltabb téma a lemezen.

Szerzői kiadás, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.