Lemez

Zeal And Ardor: Devil Is Fine

  • - vincze -
  • 2016. augusztus 21.

Zene

Szomorú tény, hogy az ilyen-olyan underground zsánereket a kétezres évek elejére az unalomig szétjátszották a zenekarok, és egyre inkább képtelenségnek tűnik valami igazán üdítő újdonsággal előrukkolni, hiszen nemcsak az egy-egy hullám begyűrűzésekor elszaporodó epigonok nem találják a helyüket, hanem a stílusalapítók sem. Néha viszont megesik, hogy egy-egy igazán őrült ötletnek köszönhetően olyan szórakoztató fúzió születik, amire mindenki felkapja a fejét. Így volt ez a 2016 elején a semmiből felbukkant lengyel Batushkával, akik a Litourgiya című lemezükön az ortodox egyházi énekeket vegyítették a black metal pusztításával, most pedig itt a Zeal And Ardor, amely hasonló koncepcióval dolgozik, csak itt a fúzió másik elemét a fekete spirituálék adják, amelyek ebben a környezetben hasonlóan pikánsnak számítanak, mint a Batushka ortodox dicséretei.

A legenda szerint a Zeal And Ardor megszületéséhez egy netes trollthread vezetett: ez adta a New York és Svájc közt mozgó alapító, Manuel Gagneux számára az ötletet. A Devil Is Fine a második Zeal And Ardor-album, amelyet Gag­neux teljes egészében egymaga játszott-énekelt fel. A hangzás ennélfogva kicsit sufnituningos, a „dobok” például hallhatóan nem találkoztak hús-vér dobossal, és a 24 perces anyagot csak jóindulattal lehet nagylemeznek nevezni, de ez kevéssé fontos, amikor olyan király dalok vannak rajta, mint a lemez csúcspontjának tekinthető Come On Down, ahol úgy érkezik be a black metálos sikálás a spirituálé alá, mintha eleve erre énekelték volna a rabszolgák a gyapotmezőn. Nem mestermű, de valódi színfolt.

Reflections, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.