Lemez

Zeal And Ardor: Devil Is Fine

  • - vincze -
  • 2016. augusztus 21.

Zene

Szomorú tény, hogy az ilyen-olyan underground zsánereket a kétezres évek elejére az unalomig szétjátszották a zenekarok, és egyre inkább képtelenségnek tűnik valami igazán üdítő újdonsággal előrukkolni, hiszen nemcsak az egy-egy hullám begyűrűzésekor elszaporodó epigonok nem találják a helyüket, hanem a stílusalapítók sem. Néha viszont megesik, hogy egy-egy igazán őrült ötletnek köszönhetően olyan szórakoztató fúzió születik, amire mindenki felkapja a fejét. Így volt ez a 2016 elején a semmiből felbukkant lengyel Batushkával, akik a Litourgiya című lemezükön az ortodox egyházi énekeket vegyítették a black metal pusztításával, most pedig itt a Zeal And Ardor, amely hasonló koncepcióval dolgozik, csak itt a fúzió másik elemét a fekete spirituálék adják, amelyek ebben a környezetben hasonlóan pikánsnak számítanak, mint a Batushka ortodox dicséretei.

A legenda szerint a Zeal And Ardor megszületéséhez egy netes trollthread vezetett: ez adta a New York és Svájc közt mozgó alapító, Manuel Gagneux számára az ötletet. A Devil Is Fine a második Zeal And Ardor-album, amelyet Gag­neux teljes egészében egymaga játszott-énekelt fel. A hangzás ennélfogva kicsit sufnituningos, a „dobok” például hallhatóan nem találkoztak hús-vér dobossal, és a 24 perces anyagot csak jóindulattal lehet nagylemeznek nevezni, de ez kevéssé fontos, amikor olyan király dalok vannak rajta, mint a lemez csúcspontjának tekinthető Come On Down, ahol úgy érkezik be a black metálos sikálás a spirituálé alá, mintha eleve erre énekelték volna a rabszolgák a gyapotmezőn. Nem mestermű, de valódi színfolt.

Reflections, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.