Lemez

makrohang: MAXREBO

  • - vincze -
  • 2015. március 13.

Zene

Az igen fiatal srácokból álló makrohangba (a név kisbetűs) először a legutolsó Fekete Zaj fesztiválon futottam bele, és a trió elmebetegen kísérletezős, mégis csodálatosan felépített instrumentális műsora oda is szögezett a színpad elé. Akkor már volt egy Monokini Terror című kislemezük, amely minőségi munka volt, de azért nem adta vissza a zenekar élő energiáját, most pedig itt a második kiadvány, a majdnem nagylemeznyi, de még kislemezként kiadott MAXREBO.

A makrohang a „jazz for metal­heads” szlogennel jellemzi saját magát, és ez még akkor is találó, ha a MAXREBO-n hallható zenének szerencsére semmi köze nincs sem ahhoz a birodalmi köcsögséghez, amit Magyarországon ma a leg­többen dzsessznek tartanak, sem mondjuk a Sabatonhoz. A ritmus­szekció – Czirják Tamás dobos és Gyányi Marcell basszusgitáros – a dzsesszkonzin tanul, mégsem tolja magát előre – ehelyett olyasfajta pumpálós groove-okon ringatózik, mint mondjuk a Seeking Sickest Queens önmagában is magával ragadó dob-basszus témázgatása, és erre száll rá Nagy Gergely gitáros, aki egyszerre merít az igazán gonosz zajzenékből, a dzsesszből és egyáltalán minden olyan műfajból, ahol elektromos gitárt hallani. Ő bátran lépked ki aztán a hangnemekből úgy, hogy a végeredmény mégsem lesz öncélú, ráadásul olyan kreativitással használja az effekteket, amire már nagyon régóta nem volt példa Magyarországon.
A következő anyag most már lehetne egy igazi nagylemez, addig pedig egy makrohang–pozvakowski-turné volna talán a legjobb megoldás.

 

S*10 Records, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.