Bár nem könnyű megállni, hogy a tusnádfürdői beszédet néhány mostanában divatos szélsőjobboldali panel véletlenszerűen egymásra hányt halmazaként olvassuk, amelyeknek a valósághoz kevés közük van, s ezáltal politikát sem lehet építeni rájuk, fussunk újból neki a performance értelmezésének. Ezúttal induljunk ki abból, hogy bármennyire is légből kapott az ismertetett tényanyag, nem, a szónoknak mégsem ment el az esze, sőt.
Tavaly nyáron a Metropol című kormányzati ingyenújság címlapja öles betűkkel hirdette: „Itt a nagy koldustérkép! Hol zaklatják a kéregetők a budapesti járókelőket?” A mellékelt térképen majd’ az összes belvárosi csomópontot megjelölték, mint lehetséges helyszíneket.
Tavaly december 22-én az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) valamivel több mint hét hónapra (azaz idén július 31-ig) szóló bruttó 8,2 milliárd forint keretösszegű tanácsadói szerződést kötött a Mangold Consulting GmbH-val. A még a NER viszonyai között is kirívó kontraktust kiszúró momentumos képviselő, Tompos Márton ki is számolta gyorsan, hogy Mangoldnak a remek üzlet „az időszak 152 munkanapjával és 8 órás munkanappal számolva 6 746 875 forintos óradíjat / 53 975 000 forintos napidíjat” hoz a konyhára.
Magyarország miniszterelnöke nagy romániai fellépése előtt is, meg utána is megnézett egy-egy futballmeccset, az egyiket kifejezetten neki rendezték, hogy ő a kedve szerint szórakozhasson. Mert sokan – hívei, nem hívei – úgy tartják, hogy Magyarország miniszterelnöke él-hal a fociért, az a kedvenc sportja neki, akkor örül, ha szurkolói sállal a vállán a VIP páholyból, ispánjai karéjában nézheti, hogy a fiúk a pályán kergetik a pettyest.
A „rezsicsökkentés” visszavételének részleteiről lapzártánkkor még nem tudni semmit, azt végképp nem, hogy ki mennyivel fog többet fizetni az eddiginél. A kormány a múlt héten annyit mondott, hogy az „átlagfogyasztás” feletti részt kell majd piaci alapon vásárolni, és elhangzott két határérték is – de ez a részletes szabályok ismerete nélkül a részletes számításokhoz édeskevés, legyen szó akár fogyasztóról (állampolgárról), akár nemzetgazdasági szintről.
Hétfőn délelőtt a Sándor-palotánál akcióztak a momentumos ifik (TizenX), mely megmozdulás során a közel fél tucatnyi aktivista még azt is felfestette a járdára, hogy „Ne írd alá, Kata!”. Valamivel tán szellemesebb lett volna, ha azt írják, hogy „Katalin, kaszáld el!”, de mindegy, így sem, úgy sem lett foganatja. Nagyot is néztek volna a népek, sőt maguk az ifik is, ha lett volna.
Mi lehet az a „kiemelt kormányzati érdek”, ami miatt rapid módon ki kellett csinálni a katát mint adózási formát? Mert hogy erre hivatkozott az adózás közismert szaktekintélye, Semjén Zsolt, aki hétfőn benyújtotta a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló új törvényt. Amit lapzártánk napján, kedden már meg is szavaztak. Ennyit annak az Európai Bizottságnak tett ígéretről, hogy a kormány széles körben egyeztetni fog a jogszabályok tervezetéről.
Kedden este hatkor, lapzártánk végső szakaszában az az utolsó hír, hogy a rendőrség „arra kéri” a Margit híd tüntetőit, hogy engedjék át a villamost. A tüntetők – maroknyian – azt mondják, hogy nem.
„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.
Mindig gyanús, ha valaki önmagát „kultúrembernek” mondja, és ennél is gyanúsabb, ha e fennhéjázás politikai szintre emelkedik a „kultúrnemzet” kifejezés hangoztatásával.
Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.
