A szerk.

A fejvesztés terhei

A szerk.

A „rezsicsökkentés” visszavételének részleteiről lapzártánkkor még nem tudni semmit, azt végképp nem, hogy ki mennyivel fog többet fizetni az eddiginél. A kormány a múlt héten annyit mondott, hogy az „átlagfogyasztás” feletti részt kell majd piaci alapon vásárolni, és elhangzott két határérték is – de ez a részletes szabályok ismerete nélkül a részletes számításokhoz édeskevés, legyen szó akár fogyasztóról (állampolgárról), akár nemzetgazdasági szintről.

A részletes szabályokon pedig lapzártánkkor is nagy erőkkel dolgoznak. Az mindenesetre elég ijesztően hangzik, hogy az eddig a lakosságnak 12 forintért árult 1 kWh áramot a kiskereskedő a nagybanin 150 forint körüli áron veszi. És akkor a villanyszámla másik részéről, a rendszerhasználati díjról még nem is szóltunk, pedig az sem lesz olcsóbb (hanem inkább drágább), mint eddig volt.

De bármi is történjen ezután a lakossági energiaárakkal, a „rezsicsökkentésnek” nevezett általános gazdaságpolitikai operáció és irányelv és gyakorlat gazdasági, társadalmi és politikai kártételei még évekig, évtizedekig velünk maradnak. A 2010-es kormányváltásig az irány a közszolgáltatások piacán a liberalizáció volt – legalább elméletben, és az Európai Unió vonatkozó filozófiájával összhangban. A cső, a vezeték, a hálózat, a sín, amelyen a gáz, az áram, a víz vagy éppen a vasúti kocsi érkezik, lehet magán- vagy közösségi – állami vagy önkormányzati – tulajdonban is, a lényeg, hogy azonos feltételekkel hozzáférhető legyen minden gázt vagy áramot árusító kiskereskedő, vagy vasutat üzemeltető vállalat számára. Az államnak szabályozóként ott kell szerepet vállalnia – akár az árképzésben is –, ahol valamely monopólium önkényes fellépése, s ezzel a piaci verseny korlátozása fenyeget.

Azt persze senki ép ésszel nem állíthatja, hogy ezt a nemes célt a 2010 előtti, szocialista vezetésű kormányoknak sikerült a közszolgáltatások minden szegletében példamutatóan átültetniük a gyakorlatba – hosszú, ősz szakállú olvasóink bizonyára emlékeznek egy Podolák (György) nevű szocialista képviselőre, akiről sehogyan sem lehetett eldönteni, hogy éppen felfele jön vagy lefele megy az Országház főlépcsőjén, és melyik energetikai cég álruhás lobbistájaként teszi ezt; és a lakossági gázárak politikai, illetőleg választási célú buzerálása sem 2010 után kezdődött. De azt azért leszögezhetjük, hogy a közszolgáltatások számos területén valóban a piaci viszonyok, az értelmesen szabályozott verseny és az átlátható tulajdoni struktúrák felé haladtunk; a nagy külföldi szolgáltató cégek jelenléte pedig garanciát jelentett az e hálózatok fenntartásához szükséges műszaki-technológiai tudás és know-how jelenlétére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?